?Indulj el egy úton?? - Az Országos Kék Túra (V. rész) PDF Nyomtatás E-mail
Cikkek - Országos Kéktúra
Írta: Tapír   

Az Országos Kék Túra "Junior" változatának beszámolója

5. rész

 

Fejléc

 

 

 

 

?Indulj el egy úton...? - Az Országos Kék Túra (szubjektív élménybeszámoló)

 

5. szakasz: Nagyvázsony - Zirc - Jásd

 

 

 

 

Bézból:

Országos Kéktúra: Újévi Bakony

 

Prológ: Hát csak maradt itt is egy maréknyi csapat, akik nem csak a virtuális térben mozognak!  Vándor, Kontrra és a többiek itteni erőfeszítései arra indítottak, hogy -ha átmenetileg is- részt vegyek a Tapasztalásban, és barátaimmal annak a bizonyos "vékony határnak*" egyik, vagy másik oldalán imbolyogva teljesítsük az Országos Kék Túrát.

 

A bakonyi túra megálmodásakor még kemény mínuszok voltak, de Karácsonyra a hó is elolvadt mind. De legalább sikerült végre összehozni egy közös időpontot! Hiperionról már a veszprémi buszpályaudvaron tudtam meg, hogy mégsem tud jönni, így trojkában indultunk neki Újév estéjén Nagyvázsonyból a Bakonynak.

 

Január 1.

Már sötétedett, mikor a falu szélén északnak fordulva megcéloztuk a Kab-hegyet. Toronyiránt. A vékony felhőzet mögül néha felbukkanó Jupiter jelezte, hogy a kicsit később kelő teliholdnak még jó hasznát fogjuk venni. A hegy lábánál a K+ jelzés (régi kék) vonaláról csakhamar lemondva egy négyszáz méteres huszáros vágással - tökön-paszulyon-szántóföldön át- visszatértünk a kékre.

 

1

 

Korábban fejlámpa nélkül, a sötéthez maximálisan hozzászokva haladhattunk az erdőben, most viszont egy vadászatra figyelmeztető tábla okán be kellett kapcsolni a helyzet- és emberjelző fényeket.A Kab-hegyet egymásra merőleges nyiladékok rendszere szeli át, egyikükben fut föl a K jelzés, majdnem a hegytetőig. Még akár unalmasnak is lehetne mondani, csakhogy a rég látott társak viszontlátásának öröme feledteti a múló időt. Az ösvény egyre meredekebb, míg egy kerítés oldalában balra fordul, hogy pár száz méter után egy végső erőfeszítéssel felkanyarodjon a toronyhoz.Magasan vagyunk. A hegy tömbje már nem véd a feltámadó északi széltől. Belemásztunk a hegytetőt övező ködbe.

 

 

2

 

Egészen különleges hangulata van az éjszakai túrázásnak, különösen, ha holdfény ezüstözi a tájat, finom köd leng körbe minket.  Ráadásnak hatalmas vörös ufóként magasodnak fölénk a Kab-hegy adótornyának fényei. Tisztára ?Harmadik típusú találkozások?.

 

 

3

 

A metsző szél kisebb-nagyobb lökésekkel bíztatott a továbbhaladásra. A közeli erdészlak mellett tiszta vizű forrás vár, de a szél miatt úgy döntöttünk, nem itt táborozunk le. Hisz gyerek még az idő, alig múlt nyolc óra! Egy vastag fatörzsön megtaláltuk a pecsétes dobozt. 20:15 került feljegyzésre a füzetbe.Aszfalt. Mondtam már, mennyire úúúútálom? Ez az első olyan OKT szakasz, ahol végre 20% alatt van az aránya a ?természetközelibb? talajokhoz képest. Rövid egyenes lejtő után rögvest balra is fordultunk róla, majd ismét visszatértünk rá, aztán megint erdő. Már út közben gondolkodtunk a tűzgyújtás lehetőségén, amihez éleszték kell, száraz gyújtós a nedves erdőben. A jövőre tekintve tehát zsebben szárítjuk, ami akad. Fű, iszalag háncs, nyírfakéreg... NYÍRFAKÉREG!! Sikerült nyírfára bukkanni, kíméletesen lehántottunk egy maroknyi ?börcsbarkot? a másnapi tűz reményében.

 

 

4

 

Vissza az útra. A telihold hűvös világosságban fürösztött minket, a régi vasút töltését követtük Úrkút felé. Kerítés állta utunkat, jobbra tértünk, míg létrára akadtunk, rajta a kék jelzéssel. Innen már egyenest neki a falunak. Távvezeték sercegett fejünk felett a ködben. Úrkút majdnem kihalt Újév éjjelén. Csak egy kóbor cirmos bámult a kamerába.Megvan a kocsma, begyűjtöttük a pecséteket, továbbálltunk. A falu szélén kiderült, hogy egy utcával balra vagyunk a kéktől. Tapír felderíti a környéket, de sebaj: ránk fért már egy rövid szünet, meg egy kis kaja. Nincs meleg, az étcsoki betonkemény. A mogyoró-mazsola kombó nem.Ismét a kéken voltunk hát, utoljára fél éve jártam itt. Azóta kicsit változott a kép: egy rövid szakaszt beszántottak, az alattomos göröngyökön lépkedve sikerült meghúznom a bal Achillesem (ennek később lesz jelentőssége.) Az ösvénynek útját álló kerítést valaki traktorral tette... khm... járhatóvá.Az út egyre lejt, míg végül egy Városlődbe torkolló, hosszú völgybe vezetett. Fél tizenegy felé járt az idő,  érdemes volt inkább idefent letáborozni, mert hajnalban a völgyekben meggyűlik a pára és a hideg, és az nekünk nem jó. Rövid keresgélés után szép vízszintes placcra leltünk két fa között, előkerültek a ponyvák. Tapír úgy döntött, hogy az ő méreteihez a 2x3m-es ponyva már nem ideális. Így egy 3x4-es ponyvával jött, ami nagy luxusnak ígérkezett: a közös menedék két oldalát ez a lap adta, az enyém lezárta a szelesebb oldalt, míg Kba ponyváját magunk alá, a nedves avarra teríthettük. Süti.Minthogy az út közben rutinszerűen gyűjtött éleszték még nedves volt, előkerültek a kevésbé "purista" megoldások: Tapír újfajta szeszes főzőt próbált ki.  Az azbeszt által felszívott alkohol lángjánál csakhamar tea melegedett, amit -a morál javítása érdekében- rummal, izé: RUN-nal ízesített. Mindenkinek bejött. :-) Kba kimeríthetetlennek látszó szendvics- és pogácsakészletét apasztotta, Tapír tésztalevest rottyantott, míg én tejporból és müzliből készítettem magamnak sűrű kását. 

 

5

 

6

 

(E két alapanyag sokáig tartós, ezért többhetes túráknál az egyik fő élelemforrás lehet.) Tizenegy óra is elmúlt, mire fejünkre húztuk a hálózsák kapucniját...

 

Január 2.

 

6:00. Titi..titititi....TITITITITI !!! Hol az a 'Szundi' gomb??! Még hogy "Le a szüttyögéssel"! Jóvanmáá'...!Iszonyú erővel gravitálunk a hálózsák mélye felé. Pár perc múlva előkerül egy kis kaja, amíg elmajszolom, felébredek. Tapír is aktív, az öngyújtót keresi. Teamécsest gyújtok, ő meg a főzőt. Készül a lélekmelegítő RUNos tea, erre már Kba is bútol. (utóbb a RUN a morálnövekedés mértékegységévé avanzsál.) Kicsit túl lett ízesítve, de hát ízlések és pofonok, ugye...

 

7:10. Menedék elbontva, cuccok a zsákban, hajrá!

Tapír:

Innen én veszem át a történet fonalát? Gyakran van úgy, hogy az éjszaka sötétjében kiválasztott, és akkor roppant gusztustalannak tűnő kényszer-táborhely és környéke másnap sokkal kellemesebb képet mutat, de ez alkalommal reggel sem volt szebb a kép (nekem legalábbis). Egy völgyfő, szúrós aljnövényzet, az erdő kiritkítás alatt, ráadásnak a nyirkos hideg?  A völgyben lefelé haladva láttunk pár szép sziklaszirtet, de a fakitermelés eléggé rányomta bélyegét a tájra. A Főnök-rétre leérve az eső is rákezdett, előkerültek az esőruhák. Hol jobban, hol kevésbé, de folyamatosan áztatott, egészen a nem egész egy órára található Városlőd-Kislőd vasútállomásig, ami a következő ellenőrző pont. Az állomással átellenben a Sobri Jóska Bakonyi Kalandpark új épületei színesítették a sáros, eléggé lepusztult környezetet.

 

7

 

Maga az állomás is az egykori bányászat emlékeit őrzi, hatalmas rakodók, ?bunkerek? szolgálták a kitermelt bauxit elszállítását. Mára csak egy kis falusi megálló, forgalma alig.

 

 

8

 

A pecsét a forgalmi irodában kapható. Szerelvényigazítás után indultunk tovább. Városlőd kétarcú falu, nyugati végén a löszbe vájt vagy düledező nyomortanyák, keleti felében szép, rendezett porták. Egykor svábok is laktak itt, II. világháború utáni deportálásuknak az állomáson és a faluban is tábla, illetve szobor állít emléket.

 

 

9

 

A falun átvágva az egyre fagyosabb időben tompulva (és a jelzések sem voltak az igaziak) sikerült elvéteni az elágazást, ahol a Kék jobbra tér, így közel 2 kilométerrel arrébb, a Juhász-réti földek nyugati szélén találtuk magunkat a keleti helyett. A szántáson, mezőn átvágva közelítettük meg újra a nyomvonalat, közben kemény széllel jó kis hózápor zúdult a nyakunkba.

 

 

10

 

Egy kis patakvölgy menedékében reggeliztünk, aztán a régi vasút nyomvonalán tovább közelítettük a Kéket. A fákon talált régi jelzések alapján erre vezetett a régi Kék. Egy patak-összefolyás után aztán újra rákerültünk a jelre. Továbbra is a régi vasút jól járható nyomán haladtunk (a vonatok nem szeretik a nagy emelkedőket, így igen kényelmes utunk volt?), majd sáros, zsombékos nyiladékokon át értünk Németbánya határába.

 

 

11

 

Útközben szarvasok keltek át előttünk, de persze mire a fotómasina előkerült, rég eltűntek? Füves dombhátakon átvágva értünk be a faluba. A pecsét és a jelek is a faluközpontba vezettek, de a jelzett oszlopon nem volt a pecsét, így készítettünk egy ott-jártunkat igazoló csoportfotót a füzetbe.

 

 

12

 

Az üvegtigris-mánia Németbányát is elérte, ott áll a ?főtéren? Smile

 

13

 

A falut keleti irányba elhagyva indultunk Bakonybél felé, és az utolsó ház kerítésén mit találtunk? A pecsétet?

 

14

 

Ezután 2 km-t haladtunk egy erdei ösvényen, aztán rátértünk a Bakonybélre vezető ?végtelen? erdészeti aszfaltútra.

 

15

 

Ez ugyan kényelmes, szintnélküli haladást biztosított, de hosszú ideig rajta haladva igencsak igénybe vette lábainkat, főleg Bézból Achilles-sérülését? A falu határából remek kilátás nyílt az egyre fejlődő településre és a szomszédos hegyre is.

 

16

 

A pecsét itt a faluszéli Gerence Fogadóban van, a recepció mellett az ablakpárkányon.

 

17

 

A hidegtől és az úttól fáradtan egy kicsit leültünk pihenni a lépcsőre de a recepciós néni roppant bunkó stílusban utalt rá, hogy nem látnak szívesen minket, úgyhogy távoztunk? Egy kis szélvédett helyet kerestünk, de sehol semmi, így kénytelenek voltunk behúzódni a buszforduló kőépületébe. Itt ebédeltünk; a hidegben még a denszeszes főző se nagyon akart működni. Hosszabb pihenő után vágtunk neki a Bakony legmagasabb csúcsára, a Kőris-hegyre felvezető 7 km-es távnak. Kicsit a völgyben haladtunk a műúton, majd a ?Barátok útja? meredekét leküzdve (itt kidőlt fatörzsek hirdették a közelmúlt viharainak erejét) végre egy lazábban emelkedő erdészeti úton, szinte egyenesen közelítettük a hegytetőt. Ránk szakadt az éjszaka, tombolt a szél? A hegycsúcson hatalmas fehér kupolában, piros fények között radar trónol, ahogy a közelébe értünk, megismétlődött az előző esti ?ufó-élmény?? Sajnos fotóval nem lehet visszaadni. A radar tövében, a kapunál van a pecsét ládikája. Csonttá fagyott kezekkel bélyegeztünk és fotózkodtunk.

 

18

 

Felmásztunk a kilátóba is. A tomboló, jeges szélviharban szabályos jégkéreg fagyott a szerkezetre, és ingott is mindenfele, alig lehetett talpon maradni, de a csont-tiszta időben páratlan kilátás nyílt még a távolabbi területekre is: Pápa, Győr, Pannonhalma, sőt még Veszprém fénykupolája is látszott?Még jobban átfagyva lecsúszkáltunk a hegytetőről a meredek oldal aljában futó ösvényre. A fapusztulás és a viharok alaposan helybenhagyták itt is az erdőt, több turistaút megszűnt a kidőlt, vagy kivágott hatalmas fák okozta akadályok miatt. Szomorú látvány volt? A piros jeltől elválva egy meredek, köves úton ereszkedtünk le Kisszépalmapuszta felé. Néhány ház áll itt, de életnek semmi jelét nem találtuk. Csak hatalmas farakásokat. Már igencsak megpihentünk volna, így kezdtünk táborhely után nézelődni. A műútról kicsit lehúzódva végül sikerült egy jónak tűnő helyet találni, ahol ezúttal a szél miatt zártabb menedéket rögtönöztünk ponyváinkból, az egyetlen nyitott oldalra poncsóból került ?ajtó?.

 

19

 

Miután ez megvolt, jöhetett a tábortűz. Én a csontig ható hidegben már türelmemet vesztettem és kevéssé ?doktriner? (ahogy Bézból mondta Smile ) módon denszesszel akartam életre kelteni a lángokat, de végül a fiúk győztek, és hosszas küszködés után, de mégis túlélő módra, szikravetővel gyújtották meg Smile A tábortűz semmihez sem fogható hangulatában főzőcskéztünk, beszélgettünk egy jó darabig, míg végül győzött a fáradtság és elfoglaltuk a menedéket? Jó éjszakát!

 

 


20

 

 

Január 3. vasárnap

6 óra, ébresztő!!!! Még nem igazán pirkad odakint. Igen érdekes éjszakánk volt? A szél üvöltése a fák között, engem testközelben elhúzó nehéz tehervonatok dübörgésére emlékeztetett? Az orkán és a hideg  ellenére én nagyjából tudtam aludni, ellentétben Balázzsal, aki elmondása szerint nem igazán? A dübörgésen kívül az is felvetett némi problémát, hogy a szélirány és az (enyhe) emelkedő iránya egybeesett, így fejjel a menedék alacsonyabb része felé voltunk kénytelenek aludni; a ponyvát (melynek belső oldalán a hideg miatt rendesen összegyűlt a pára) az éjjel hullott kis hó és a szél időnként az arcunkba nyomta?

 

1

 

A morált javítandó, a hálózsákból kimászva minden egyéb tevékenység előtt készítettem egy RUN-os teát, hogy újra eluralkodjon rajtunk az elszántság Laughing

 

2

 

A kényelmetlen éjszaka és a hideg ellenére is nagyjából sikerült tartanunk a pakolászásra szánt normaidőt, így röviddel 7 óra előtt nekivághattunk, az immár vékony hó fedte erdőnek. Át az erdészeti aszfaltúton, majd keletnek egy érdekes, zsombékos erdőn, a hó alatt vékonyan befagyott pocsolyák? Az erdőszéli fiatalosból kibukkantunk a Szépalma nevezetű nagy tisztásra. Innen az erős szél eléggé elhordta a havat, és továbbra is kitartóan fújt, rettenetes hideg volt. A szépalmapusztai lovastanyához vezető köves útról visszafordulva vehettünk búcsút a Bakony legmagasabb csúcsától, a Kőris-hegytől, ?aki? tegnap este nem volt épp vendégmarasztaló velünk szemben.

 

3

 

A lovastanya kerítése sarkában egy szürkemarhagulya tanyázott, szemmel láthatóan őket nem zavarta a hideg, méla unalommal tekintgettek néha irányunkban. A nap a borzavári dombok felett kelt fel, szép vizuális élménnyel ajándékozva meg, miközben a csúszós aszfalton baktattunk.

 

4

 

5

 

Néhány dombon átkelve végül a templom hátsó udvaránál értünk be Borzavárra. Szép kis falu, de rettenetesen kihalt volt az időponthoz képest (vasárnap délelőtt). Se misére, se kocsmába igyekvő emberek. Az elvileg a pecsétet őrző kocsma teljesen bezárva, a másik még nem nyitott ki, más hivatalos pecsétre meg esélyünk sem volt, úgyhogy ? az OKT során először ? itt be kellett érnünk egy ott-jártunkat igazoló fényképpel az önkormányzat előtt.

 

6

 

Borzavárt délnek elhagyva, a felhagyott mészégetők maradványainál léptünk ismét be az erdőbe. Visszafordulva a falu házait láthattuk a hideg téli napfényben fürdőzni.

 

7

 

A szekérúttá szélesedő ösvényen, néhány dombhátat leküzdve haladtunk Zirc irányába, közben a téli erdő végre szebbik orcáját fordította felénk. Már csak ezért a látványért is megérte idáig eljönni?

 

8

 

Zirc határában hátizsákjainkra telepedve megreggeliztünk, majd egy, az erdei foglalkozásokat bemutató, még építés alatt álló parkocskán át megérkeztünk a városba. Itt be akartuk szerezni a régi MTP-n már legendává vált krémest, hogy majd a túra végpontján ezzel ünnepeljünk, de a kiváló Monostor cukrászda zárva volt, a buszpályaudvar melletti, cukrászdának csúfolt szocreál rettenetben pedig, minden volt, csak sütemény nem ? leginkább bagófüst. Továbbhaladva a vasút felé, egy újabb fotóval gazdagítottam ?megállt az idő? című gyűjteményemet.

 

9

 

Utolsó krémes-szerzési lehetőségként benéztünk a helyi ?minimálteszkóba? (az épületet Bézból szavaival élve ?harcszerűen?, a töltésoldalban megközelítve, nem kispolgári módra a járdán Wink), de ott sem tartottak ilyesmit? A vasútállomáson (amelynek forgalmát ?szakértőinknek? hosszú évek kitartó munkájával, sok sorstársához hasonlóan, sikerült közel zéróra degradálni) bélyegeztünk, majd az erős és hideg szélben nekivágtunk a már régi ismerős Zirc-Nagyesztergár országútnak. Bézból Achilles-sérülése itt már rettenetesen fájt. Bár körülményeink meg sem közelítették az akkoriakat, de szinte egyszerre jutottak eszünkbe Radnóti Erőltetett menet című versének kezdő sorai; Bézból bevallása szerint most értette meg igazán a második sort?

?Bolond, ki földre rogyván fölkél, és újra lépked,

s vándorló fájdalomként mozdít bokát s térdet??

Nagyesztergáron (ami szintén elég hosszú falu Smile) bő egy kilométert kell megtenni sűrű kutyaugatás közepette, mire az egyik mellékutca végén végre az erdőszélre érünk. Traktor szántotta sártenger az utolsó akadály, majd végre erdei úton ereszkedhettünk le a Gaja völgyébe. A Gaja itt még csenevész kis patakocska, elég nehéz elhinni róla, hogy évtizedekkel ezelőtt innen pár kilométerre még vízimalmok működtek rajta, nem is kevés? A völgy végtelen nyugalmat árasztott, rajtunk kívül senki nem járt erre.

 

10

 

A meder szélén a jég mindenféle érdekes alakzatot képzett.

 

11

 

A következő kis pihenő alkalmával Balázs bemutatta a harctér Murphy-törvényei közül a ?Sose állj, ha ülhetsz is; sose ülj, ha fekhetsz is; sose légy ébren, ha alhatsz is? címűt Laughing

 

12

 

Veimpuszta romjainál érdekes, fagyöngy lepte, öreg fákat láttunk.

 

13

 

A 2006-os Zirc-Dunakanyar túránkon a kívánatosnál jobban megismert dzsindzsásnak nyoma sem maradt, eldózerolták, a patak medrét is jócskán átalakították markológéppel. A Kék a patak jobb partját követi kisebb-nagyobb térközt tartva; a járművek által felszántott szekérúton nehézkes volt a haladás. Egy domboldalba felkapaszkodva, kerítéssel övezett fenyvesben vesztettük el teljesen a jelzést, innentől egész Olaszfalu-Jásd országútig tévelyegtünk tökön-mákon-szántáson, patakátkeléssel, végül a botladozást megunva kikapaszkodtunk a patakot északról övező mezőre. A háttérben már a Tési-fennsík?

 

14

 

15

 

Egy újabb patakátkelést követően végre a műúton álltunk, jobbról csodálatos módon, a térképnek teljesen ellentmondó helyről megjelent a Kék? Bakonynánán a pecsét az OKT nyomvonalán kívül esik, egy kocsmában kapható. Visszaúton egy helyes kutya csatlakozott hozzánk, velünk is maradt egészen Jásdig. Bakonynána határában kezdődik a híres Gaja-szurdok (az egyik, mert akármilyen kicsi a Gaja, rögtön két hatalmas szurdokkal is büszkélkedhet), ennek bejáratától nem messze áll egy fura facsoport, gyökereik előtt csoportkép készült immár négyfős csapatunkról:

 

16

 

Jásdról a busz negyed ötkor indult csak, így volt bőven időnk nézelődni a szurdokban. A kis erdei pihenő is ismerősként köszöntött, innen már csak néhány lépés a híres Római fürdő nevezetű vízesés (sajnos nincs fotó, ami a hely hangulatát visszaadhatná, gyenge kísérletként álljanak itt ezek?).

 

17

 

18

 

A pihenőtől a Kék felkapaszkodik a szomszédos hegyoldalba, innen újra remek kilátás nyílt a napsütötte Tési-fennsíkra (innen már a ?nevezetes? falu szélső házai is látszottak).

 

19

 

Jásdig már csak bő két kilométer volt hátra a Gaja kiszélesedett völgyében. Elvileg látnunk kellett volna jobbra a Márkus vára nevű, avarkori földvár-maradványt, de nem sikerült kiszúrni a sok hasonló beerdősült domb közül. Annál jellegzetesebb viszont a Szentkút szabadtéri ?komplexuma?.

 

20

 

A Szentkúttól már tényleg csak pár perc Jásd, ahol a ?főtér? szomszédságában, tuják takarásában álló presszóban beszereztük a túra utolsó pecsétjét. A kőkeresztnél elkészültek az utolsó fotók, aztán buszra szálltunk Várpalota felé.Szerintem remek túra volt, és ezúttal a kitűzött célt is sikerült teljesíteni. A téli viszonyokra tekintettel Zirc volt a ?minimum? cél (ez Nagyvázsonytól cca. 65 km), a ?maximum? pedig Jásd, hogy megnézhessük a Római-fürdőt télen. Az időjárás is viszonylag kegyes volt hozzánk; bár a csapadék minden formájához volt szerencsénk, de csak módjával (a lehullott hó is csak téli hangulatúvá varázsolta a tájat, de a haladást nem hátráltatta számottevően). Az aktuális tanulságok véleményem szerint (remélem a többiek is nyilatkoznak majd), az éjszakázással kapcsolatosak:

1, ha mód van rá, a menedék helyét gondosabban válasszuk meg (ne a lejtő iránya szabja meg, hogyan helyezkedünk el bent stb);

2, ilyen viszonyok között a rendes hálózsák nagyon fontos a nyugodt alváshoz (erről Balázs tudna mesélni).

 

 

Hozzászólások
Keresés
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Jelentkezz be vagy regisztrálj!
Arcanum |2010.10.20 13:46:27
Sziasztok!

Jó a cikk. A képek is tetszenek. Klassz túra lehetett.
Kba |2010.09.15 08:30:19
Húúú, nagyon jó volt újra olvasni, és a képeket nézegetni! Igazán jó túra volt, köszönöm!
Vándor |2010.09.02 15:03:56
Szerintem nem kérdés, hogy ezek az utinaplók beleférnek-e a portál profiljába... Nem hinném, hogy valaki még ilyen stílusban nyomná a Kéktúrát kis hazánkban. Szóval igazi különlegesség!
Gratula a teljesítményhez, és köszönjük a beszámolót!
Várom a folytatást!
h1970hu |2010.09.02 07:43:54
Köszönjük a koprodukciós beszámolót! Bézból, Isten hozott!!!