Egy lándzsakés születése Nyomtatás
Írta: Öregindián   

 

Egy lándzsakés születése

 

Valamikor, sok évvel ezelőtt, megragadta a fantáziámat a Cold Steel cég Bushman kése. De ebben az időben olyan magas volt az ára, hogy nem futotta rá. Aztán később, legnagyobb meglepetésemre, mintegy harmadáért adták, és én azonnal megjutalmaztam magamat egy példánnyal. Döntésemhez „Alesnek”, a Kaliber magazinban megjelent cikke is hozzájárult, amelyben túlélőkésként méltatta, és pozitívan értékelte. Hogy mennyire megfelelő erre a célra a Bushman (a nagy), és mennyire nem, azt nem taglalom, hiszen beszéltünk már róla, és volt, aki szidta, néhányan dicsértük. Ezúttal inkább arról írnék, miként kalapáltam ki magamnak egy Bushmanhoz hasonló méretű lándzsakést.

Ezt a méretet én a „közepes” kategóriába sorolom, tekintve, hogy a nagy kések híve vagyok. Kovácsoltam már kis, és nagy lándzsakést is, igaz, egy nagyjából közepest is, de azt ajándékba, egy barátomnak. Nekem tehát még nem volt ebből a méret-kategóriából. De miért éppen lándzsakést? Nagyképűen hangzana, ha azt válaszolnám, hogy: csak! Ám ha eljátszunk a gondolattal -és miért ne tennénk-, hogy egy elnyűhetetlen, mindenre használható, bivalyerős kést kellene választanunk igazi túlélő szituációra, akkor már tudnék érveket sorolni. Ales is megjegyezte az említett cikkében, hogy mára valós veszéllyé váltak kint a természetben a kóbor ebek. És a kóbor, ám rossz szándékú emberek is. Egy nyélre tűzött lándzsakés kétszáz százalékkal megnövelheti az esélyeinket arra, hogy ezek ellen eredményesen megvédjük magunkat. Persze nem ezzel a funkcióval kellett volna kezdenem. Sokkal inkább azzal, hogy egy ilyen típusú késnek egyszerűen nincs gyenge pontja! Tudom, egy „full tang”, azaz teljes markolatos kés ugyancsak masszív lehet (kovácsoltam elég sokat ezekből is), de annak a penge és a markolat közötti elvékonyított része, valamint a markolathéjak már sebezhetőek. Ezzel szemben a lándzsakés a körkörösen kalapált markolatával szinte elpusztíthatatlan.

Néhány éve nagyon kevés szó esik portálunk eredeti alaptémájáról, a túlélésről. Lehet, hogy már nincs mondanivalónk, vagy elment a játék kedvünk? Nagy kár! Ugyanis a „mi lenne ha…?” fantáziajáték üdítő tartalmat, színt vihet mindennapjainkba. És ne feledjük: akiből kivész a játékkedv, az „örök gyermek”, az menthetetlenül megöregszik! Hát többi között jómagam ezért játszom a „mi lenne ha?” játékot, és ehhez időnként ezért készítek túlélő késeket is. Igen, ha csak egy kést vihetnék embert próbáló körülmények közé, bátran rábíznám magamat erre az újabb lándzsakésemre. Rácalmáson is, másutt is már többször kipróbáltam, beüzemeltem. Lehet szalonnázni, kolbászt karikázni vele, kenyeret, paradicsomot szeletelni, vagy fát hasogatni, ágat lekérgezni, és a lapjával cölöpöt beverni. Véletlenül úgy sikerült, hogy teljesen jó a kiegyensúlyozottsága, nem fárasztja a csuklómat tartós munka esetén sem. Szóval elégedett vagyok vele.

De lássuk, hogyan született! Mint ismeretes, rendszerint autó laprugót szerzek be alapanyagnak. Ezt többnyire autójavító műhelyekben érdemes keresgélni. Hallomásaim szerint ócskavas telepeken, vagy bontóban is található, de nekem eddig szerencsém volt, és egy fillér költség nélkül, csupán elbűvölő mosolyomért ajándékoztak meg féderrel. A teljességgel primitívnek tekinthető kovácstűzhelyemről már írtam, ezúttal nem foglalkozom a témával. Viszont megemlítek egy újabb, kellemetlen tapasztalatot. Kovács „pályafutásom” kezdete óta faszénnel izzítom az acélt, az én igényeimnek tökéletesen megfelel ez a fűtőanyag. A múltkoriban véletlenül egy zsák faszén-brikettet emeltem le az áruház polcáról, és ezt csak kint a telkemen vettem észre. Azért kipróbáltam, és óva intek mindenkit a brikett használatától! Egyszerűen nincs benne annyi kalória, hogy kellő izzásba hozza az acélt. Ráadásul rá is tapad, meg büdös…

Az újabb lándzsakésem készítésének munkafolyamatait nem minden esetben tudtam lefotózni, mert többnyire magam voltam a telken, amikor dolgoztam. Így a legnehezebb, és legtovább tartó fázist, a markolat kovácsolását sem örökítettem meg. (Egyik kézben a fogó, a másikban a kalapács… szóval kissé körülményes lett volna még fényképezni is) Ám arról beszámolhatok, hogy a kezdetben kb. 7.5 mm vastag rugóacélt 2.5 mm vastag lemezzé kiverni -és ezt lehetőleg egyenletesen tenni- nem volt tréfadolog!  De azért sikerült. Robosztus, valóban elpusztíthatatlan markolat lett belőle.

 

Az alapanyag

Az alapanyag.

 

Nemrégiben ismét rám mosolygott a szerencse, és egy egész köteg laprugót kaptam egy falusi autójavítótól. Aztán, ha már ilyen adakozó kedvében volt, megkértem arra is, hogy töltsön teli egy kannát fáradt olajjal. Nekem ugyanis megfelel edzési célokra, noha a profi késkészítők erőteljesen tiltakoznak ellene. Hát ez az ő dolguk.

 

Nagyjából formára vágva flex-szel, a markolat kiverése elkezdve

Nagyjából formára vágva.

 

Az igazi az lenne, ha az ember a felhevített anyagnak kalapáccsal és hidegvágóval adná meg a durva formát. Én viszont ennél kényelmesebb vagyok, és a gyermekeimtől szülinapi ajándéknak kapott Black&Decker flex-szel szabtam ki az acélt. Nem láttam értelmét, hogy kínlódjak, hiszen éppen elég feladatot ad maga a kovácsolás.

 

Primitív tűzhelyem munkában

Primitív tűzhelyem munkában

 

A primitív, régi NDK-s porszívóval meghajtott tűzhelyben izzik a munkadarab.

 

A penge kovácsolása

A penge kovácsolása.

 

Bagira portáltársunk jóvoltából hozzájutottam egy széles és egyenletes felületű üllőhöz. Ezen sokkal könnyebb volt elfogadható minőségű pengét kikalapálni. A régi, hepehupás üllőmön alig háromujjnyi sík rész van, hát elég sokat kínlódtam vele. Persze ha nézem videón, hogy a nepáli kukri készítők egy nagyjából öt cm2-es felületen verik ki a szebbnél szebb késeket, hát lesütöm a szememet szégyenemben.

 

Normalizálás

Normalizálás

 

Amikor ezeket a cikkeket körmölöm, mindig az jár az eszemben, hogy hátha más is kedvet kap majd saját kés készítéséhez, netán a kovácsoláshoz. Ezért bocsátkozok ismétlésekbe, mint ezúttal is. Nem hagyhatom ki egy fontos munkafolyamat megemlítését, ez pedig a normalizálás. Igen fontos, hogy az agyonütlegelt, szétkovácsolt és többször felizzított acélt, amelynek atomjai szinte rezegnek, megpihentessük, másként mondva: normalizáljuk. Ez úgy történik, hogy felizzítom a pengét egészen addig, amíg eléri a nem mágnesezhető állapotot, majd csipeszekkel északi irányba állítva felfüggesztem. Hagyom hűlni, és amint kézzel már érinthető, teljesen lehűtöm vízben. Ezt háromszor ismétlem meg.

 

A kikovácsolt forma

A kikovácsolt forma

 

A normalizálás után mosószeres vízzel lemosom a pengét, ismét ellenőrzöm, hogy kell-e javítani valahol? Ha szükséges, köszörűvel, majd padlócsiszoló géppel megadom a végleges formát, és mehet az edzőtűzbe. Mint írtam, legtöbbször fáradt motorolajban edzek, s ha ez nem is felel meg a szakszerűségnek, a gyakorlatban semmi problémával nem találkoztam. Az edzés után reszelő-teszt következik. Akkor jó, ha csúszik a pengén a reszelő, mert kb. 63-65 R keménységű lett (egy átlag reszelő is annyi). A tesztet követően a lándzsakést többször a homokba döftem, hogy lejöjjön a ráégett olaj, majd mindkét oldalát felpucoltam  csiszolóvászonnal. Csak így lehet látni, hogyan váltják egymást a színek a visszaeresztés folyamatában.

 

Visszaeresztés

Visszaeresztés

 

A visszaeresztés igen lényeges művelet. Az „igazi szakemberek” akár több órán át is folytatják, jómagam az interneten tanult fogást alkalmazom, azaz a pengehátat parázs-ágyba helyezve figyelem a színek megjelenését. Ez percek alatt megtörténik. Igyekszem szalmasárgára visszaereszteni. Ha túl gyorsan forrósodik az acél, akkor lekapom a parázsról, és homokba dugom.

 

A végső forma

A végső forma.

 

Visszaeresztés után a lándzsakés háztartási ecetsavfürdőbe került néhány órára. Ezalatt lemaródik a sok reve, szennyeződés, és immár neki lehet állni a végső él, valamint a kaparóél megalkotásának. Az élezést fúrógépbe fogott, korongra ragasztott csiszolóvásznakkal végeztem, majd a borotvaél kialakítása rongykoronggal történt meg.

 

Élezés után papírteszt

Élezés után papírteszt

 

Ha jól sikerült az élezés, akkor a penge úgy viszi a vékony újságpapírt, mint a vajat. (Vastag, műnyomó papíron tesztelni nem ér!) Ilyenkor nem bírom megállni, hogy ne emlegessem azt az igen nagyarcú hazai késkészítőt, aki szakmai gőggel jelentette ki, hogy három milliméter pengevastagság felett menekül a papír a kés elől. Hát persze, ha gyatrán van megélezve! Lándzsakésem 5.8 mm vastag… És ha már itt tartunk, leírom a többi méretet is: a legnagyobb szélessége 37mm, pengehossza 170 mm, markolathossz 140 mm. Lustaságból kifolyólag a súlyát eddig nem mértem le.

 

Egyenesre ütve

Egyenesre ütve

 

Valaki felvetette korábban, hogy mivel egyazon lapból van kikalapálva a penge és a markolat is, feltehetően nem lesz középen maga a penge. De lett. Ezt néhány kalapácsütéssel oldottam meg. Egyébként megnéztem, a Cold Steel cég ugyanígy középpontosítja a Bushman markolatát a pengével, természetesen ők gépi eljárással teszik ezt.

 

Rövid nyéllel zulu lándzsa

Rövid nyéllel, zulu lándzsa

 

Valaha, a zulu-angol háborúk idején, a zulu harcosok egyetlen fegyvere volt a rövid nyélre tűzött lándzsa. Az angol gyarmatosító katonák rettegtek tőle. A bennszülöttek kardként is használták, emiatt alkalmaztak rövid nyelet. A képen látható, hogy egy ilyen kurta lándzsa is félelmetes látvány.

 

Nagy, közepes és kis lándzsakéseim

Nagy, közepes, és kicsi lándzsakéseim

 

Volt még egy darab szőrös marhabőröm, úgy éreztem, tokként ez illik igazán a lándzsakéshez. De tartottam attól, hogy a borotvaéles penge bármikor átvághatja a bőrt, és megsebzem magamat. Ezért a már korábban kipróbált eljárással, PVC-cső darabból készítettem egy kemény, belső tokot.

 

Kapott egy kemény, belső, PVC tokot

Kapott egy kemény, belső PVC tokot

 

Majd ezt a védő tokot belerögzítettem a marhabőrbe, amellyel felöltöztettem. Íme a végeredmény!

 

A kemény tok egy régi, szőrös marhabőrből készült ruhába került

A kemény tok egy régi, szőrös marhabőrből készült ruhába került

 

 

Hozzászólások
Keresés
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Jelentkezz be vagy regisztrálj!
Törölt felhasználó |2016.02.11 12:21:29
Köszönet számomra hasznos leírásért. Néha én is kalapágatok
Kérdezném a markolatrész csövesre kalapálását mi módon oldottad meg. Használtál-é beleillő betétet hozzá ?
RiHike |2015.09.05 22:34:55
Örülök, hogy be regisztráltam, szuper emberek vannak itt, szuper cikkekkel! Köszönöm.
Öregindián |2014.09.14 19:23:51
No jó, én se panaszkodom
Moti |2014.09.13 23:30:06
Nekem pont az tetszik benne,hogy sújtásnál hatékony lehet és akár ütőfázásnál is jobban repeszti a fát.
Öregindián |2014.09.08 11:50:54
Köszönöm az elismerést. Viszont az eredeti Bushman vékony ugyan, de baromi erős! Gondolj bele: hosszirányban hat rá az erő,elvileg mindent kibír, ami egy normál felhasználás tárgykörébe tartozik. Igaz, nem mernék kincsesládát, vagy trezort feszegetni vele, ám tábori körülmények között nem igazán lesz erre kilátás. Az én késem, amelyet egy közös barátunk nagyon találóan "brutálisnak" nevezett, persze erősebb, de nehezebb is! Mint írtam, a penge kikovácsolása nem nagy vaszizdasz, de a nyélrész már erősen igénybe veszi az embert.
Moti |2014.09.07 20:29:38
Ez is zseniális lett,el nem hiszed mennyit agyaltam egy hasonló legyártatásán,orvosolva azt a hibát,hogy vékonynak tartom a bushmant.
mek |2014.08.25 20:43:25
sorry, előző posztból kimaradt a link:
http://www.szogker.hu/index.php?content2=ter mekek_listaz&szint1=VÁGÓ%20ÉS%20CSISZOLÓANYAG& szint2=CSISZOLÓ%20ÉS%20POLÍROZÓ%20ANYAGOK&szin t3=RONGYKORONG
mek |2014.08.25 20:42:31
Szép munkák! Az a nagy elég impozáns


david2589-nak, és akit érdekel: rongykorongot többek között innen is lehet venni, ugyanitt csiszolópaszta is kapható de ha ez a bolt nem felel meg, gugli a barátod ...
Öregindián |2014.07.24 14:40:01
Köszönöm De egy bushman nő túl pici lenne hozzám.
Törölt felhasználó |2014.07.24 13:25:31
Gratulálok a késhez - cikkhez.
Busmanok új asszonyt adnának érte.
Öregindián |2014.07.19 19:56:26
Oké
bgombi |2014.07.19 15:15:32
kápolnásnyéki vagyok. Most még melózok egy hétig utána pihi. Körbe kérdezek az autószerelőknél hogy nincs e nekik? Ha nincs akkor elfogadnám.
Öregindián |2014.07.15 17:46:03
Szívesen adnék. Hol laksz?
bgombi |2014.07.15 17:37:32
Ohh nagyon szépen köszönöm :d már csak egy kis anyag kell amit kalapálhatok
Öregindián |2014.07.15 09:43:35
Egy közepes méretű, azaz nálam 12-15 cm pengehosszúságú késhez nagy általánosságban 4-5 kiló faszenet használok el. Ez hozzávetőleg 1000 Huf költség.
bgombi |2014.07.15 06:35:49
Uff ! Mester az lenne a kérdésem hogy egy kés kovácsolásnál körülbelül mennyi szén fogy ? Uff
Öregindián |2014.06.28 11:16:15
Amit a kovácsolásról tudok, azt Tim Lively nevű amerikai késkovácstól tanultam az interneten. Ő írta, hogy észak-dél irányba tájolva normalizáljunk. Hogy ennek van-e igazán szerepe az acél hőkezelésében, azt nem tudom, én mindnesetre az első próbálkozásaim kezdete óta szolgai módon követem a tanácsait.
Curtis |2014.06.27 23:43:32
Ez már varázslás.
Ha nem tudod merre van pontosan észak, lehet, hogy elég egy nagy mágnest a végéhez tenni. (ebben nem vagyok biztos)
huhuuu |2014.06.27 20:22:10
Szia .A normalizálásnál a heggyel észak felé fordítás honnan ered ? Nem olvastam még róla .
Nazca |2014.06.24 09:59:40
Hát ez jó! Nincs kifogás!
Öregindián |2014.06.21 16:13:24
Szia Tibi! Örülök, hogy felbukkantál.Valójában nem is értem,hogy Te, és még jónéhány ős-portáltag miért hanyagol bennünket? Igaz,itt nincs akkora nyüzsgés, mint pl. a Késportálon, de megtörtént egy egészséges szelekció, többen eltűntek, és számos, szimpi új tag csatlakozott hozzánk. Mára egy baráti érzelmű, személyes ismeretségen alapuló kis közösség jött létre.Személy szerint nekem hiányzol ebből a meghitt csapatból. No erről ennyit. Ami a lándzsakést illeti, hát majdnem olyan, mint az alkotója, azaz én.Nem túl szép, (no ezt azért vitatnám )ellenben elpusztíthatatlan, amivel viszont egyetértek. és használható. Pl. a párom szerint. Mármint főzni egész jól tudok. Tudom, hogy Wlad is, meg te is időnként feljöttök a Késtalira, hát nem nagy kitérő lenne Curtisékhoz hasonlóan, a tali után átugrani egy kis borozgatós eszmecserére az Óbesterbe.Pl. a jövő héten!
T-Boar |2014.06.21 11:57:49
Igen helyre eszközt kovácsoltál! Gratulálok hozzá!
kontrra |2014.06.19 15:57:46
Klassz lett, simán elmenne bennszülött fegyvernek.
Curtis |2014.06.18 14:39:12
A polírozás lényege, a karcok felületi sérülések eltüntetése. A csiszoló szemcséket annak alapján kell kiválasztani és sorrendben használni, hogy milyen mélyek ezek a karcok. Ha durvák a karcok, akkor először 600, majd 800, 1000, 1200 szemcsefinomságú smirglik, és utána jöhet a filckorong a polírmasszával. (aki szereti a tükrös felületeket.) Én beérem a 800 -as papírral. Nem polírozok, csak egy irányba szálra húzom. Ezeket barkácsboltokban be lehet szerezni. A csiszolópapírt festékboltban szoktam venni. Akinek a filc is kevés, és késpengével szeretne fényjeleket adni a repülőknek, utána még rongykoronggal és szidollal tökélyre viheti csillogást. Ha nem lépésenként haladunk, az egyre finomabb felület eléréséhez, hanem rámegyünk a mély karcokra a rongykoronggal, attól is csillogni fog, de benne maradnak a hibák, és a csillogás csak jobban kiemeli azokat.
david2589 |2014.06.17 18:08:30
Érdeklődnék nem e tudja valaki, hogyan lehet kést fényesre polírozni? A cikkben említett rongykorongot hol tudom beszerezni? Mert van pár olyan vadász, outdoor és konyhakésem amiknek a pengéjét újra fel lehetne polírozni.
Öregindián |2014.06.13 12:55:00
Ne hidd! Használhatót tudok csinálni, de precíz, minden tekintetben szép munkát sohase fog sikerülni! Jó ha az ember ismeri saját korlátait.
Curtis |2014.06.12 21:29:49
Azért ezt az utóbbit már sokszor cáfoltad
Öregindián |2014.06.12 18:03:46
Elszántsággal lehet pótolni, ahogy én is teszem. És mint ahogy párszor leírtam, az én kézügyességem a nullához közelít.
fisligery |2014.06.12 14:14:00
Nincs nekem ahhoz tehetségem...
Öregindián |2014.06.12 13:56:41
Akkor lassan te is nekiláthatsz
fisligery |2014.06.12 13:19:35
Nagyon tetszik a kés,egyre jobban tetszenek a munkáid, láttam a neten egy hasonló módon elkészített macsétát majd berakom a megfelelő topikba.
Öregindián |2014.06.12 09:26:33
A nyél kialakítása türelem kérdése.Bizony sok idő kell hozzá, ha egymaga van az ember. Viszont ha segít valaki, és tartja fogóval az acélt,így mi kétkezes kalapáccsal dolgozhatunk, akkor lerövidül a szétlapítás ideje. Hozzáteszem: az az igazi, amikor egymagunk kalapálgatunk, és kizárólag miénk egy használható darab elkészítésének dicsősége. Baró jó érzés!
Curtis |2014.06.11 19:41:08
Remek kedvcsináló írás, és a kés is kívánatos. Ezektől a cikkeidtől megindul a fantáziám, és kedvem lenne nekem is megpróbálkozni valami hasonlóval. Félek, a nyél kialakításával igencsak bajban lennék.