BFK - avagy a Bögrés FőzőKészlet története
Eleinte egy sima főzőtesztet akartam csinálni, de aztán azt gondoltam hátha másnak is ad egy kis ihletet, hogyan lehet egy-két ?gyári? felszerelésdarabból és némi háztartási hulladékból egy teljesen funkcionális, komplett készletet összeállítani.
A kialakulásához elég hosszú idő kellett. Mai formájának elnyerésében szerepet játszott némi szerencse, más által adott ötlet, majd a használat közbeni továbbgondolások is, hogy úgy mondjam a természetes evolúció.
Létrejöttének fő oka pedig az, hogy a túrákon napközben is sokszor jó meginni egy meleg teát vagy kávét. Amikor azonban valamilyen kötött útvonalat akar az ember bejárni, nem mindig van idő ehhez tüzet rakni (meg persze sokszor ez nem is olyan egyszerű). Régebben egy kis Esbit tűzhelyet használtam erre, de a drága tüzelőanyag és a nagyon rossz hatásfok miatt egy ideje gondolkodtam a leváltásának lehetőségein. Ha pedig már változtatok, akkor ez lehetőleg előrelépést jelentsen minőségben, használhatóságban, és ha lehet a helyfoglalás szempontjából is.
Az egész szett alapja, a legelső alkatrésze egy Tatonka behajtható fülű 4dl-es bögre volt. Ez már közel 10éve hű társam.
Második darabként maga a főző került hozzám. Itt volt szerepe a fent már említett szerencsének. Én ugyanis csak egy kétszemélyes edénykészletet akartam venni, ám otthon meglepetten tapasztaltam, hogy egy denaturált szesszel működő főző is van mellékelve. A dolog akkor nem hozott lázba. Volt már egy gázfőzőm, ami nagyon jól bevált, és valahogy sosem érdekeltek a denszeszes megoldások. Több hátrányát gondoltam, mint előnyét. Be is került jó időre egy fiók aljába.
A készlet összeállítására a végső lökést az adta, amikor egy ex-portáltársunk anno bemutatta a viaszos főző, majd a hozzá rendszeresített lángterelő elkészítését, valamint hogy hogyan passzolnak egy nagyobb bögrébe.
Készítettem is egy viaszos főzőt, akkor még az edénykészletemhez. A lángterelőnek kinézett konzervdoboz azonban kicsi lett rá. Egészen véletlenül azonban tökéletesen passzolt a bögrémbe? Na, ez végleg elindította a vezérhangyámat. Készítenem kell egy kisebb főzőt...
Elkezdtem keresgélni otthon, hogy lássam mi áll rendelkezésre. Ekkor kezembe akadt a rég elfeledett denszeszes főző. Mit ad Isten, milliméterre passzolt a konzervdoboz és a bögre aljába. Most már tiszta lett az irányvonal, hogy a bögre fog kapni egy integrált főzőkészletet.
Mivel előtte nem használtam ilyesmit, irány az internet. Hogyan működik, mik az előnyei, hátrányai? Álljon most itt egy összefoglaló, hátha valaki épp? most gondolkodik egy ilyen beszerzésén, netán elkészítésén.
A denaturált szeszes főzőkről általában
Kiderült, hogy sok változat létezik, az enyém ?Open Jet? rendszerű. A pontos nevét magyarul nem tudom, tükörfordításban nagyjából ?Nyitott Fúvókát? jelent. Kicsit sántít a dolog, gyanítom a ?nyitott? szó inkább a középső feltöltő/begyújtó nyílásra utal.
Ezek a főzők elsősorban azoknak jelentenek alternatívát, akik könnyű felszereléssel akarnak túrázni. Több előnye mellet azonban vannak korlátai, nem alkalmas minden túrafajtára.
Akkor érdemes ilyenen gondolkodni, ha a már említett kis súly mellett fontos tényező az alacsony ár, a bárhol beszerezhető tüzelőanyag, és ha esetleg barkácsolástól, kísérletezéstől sem riadunk vissza.
Ha azonban például nagy mennyiségű havat kell olvasztani a napi vízszükséglet biztosítására, vagy egy tiszta, jól szabályozható megoldás szimpatikusabb volna, esetleg azonnali nagy teljesítményre van szükséged, akkor a denaturált szeszes főző nem jó választás.
Pro és kontra érvek felsorolásszerűen, a teljesség igénye nélkül:
Előnyei:
- Könnyű ? valóban szinte csak grammokban mérhető a tömege
- Egyszerű ? feltöltés, begyújtás és kész.
- Megbízható ? sok változatnál nincs hibalehetőség
- Csendes
- Szagtalan ? ha mégis ráfröccsen valamire, kis idő múlva elpárolog, nem marad nyoma vagy szaga
- Bárhol beszerezhető üzemanyag-utánpótlás
- Karbantartásmentes
- A tüzelő könnyen szállítható ? nincs szükség speciális fémtartályokra, stb.
- Olcsó ? a legolcsóbb megoldás, de akár ingyen is lehet, ha barkácsolunk
- DIY(Do It Yourself)- vagyis ?csináld magad? felszerelés. Szinte minden változat házilag is elkészíthető. Az egyik verzió már ezen a portálon is dokumentálva lett.
- Az előző pontból következően a magunkkal vitt főző sérülése esetén akár túra közben is készíthetünk újat.
Hátrányai:
- Rossz hatásfok ? sokkal rosszabb hatásfok más folyékony tüzelőanyagokhoz vagy a gázhoz képest
- Láthatatlan láng ? mozgatása vagy újratöltés előtt nagyon gondosan meg kell győződni, hogy nem ég-e már, mert veszélyes helyzetet, égési sérülést okozhat.
- High-tech túrázók megvetése
- Tartósság (hiánya) ? ha hátizsákban megnyomódik, esetleg a táborban rálépünk, javíthatatlan
A BFK tartalma
A készlet minden fontos eleme a bögrében elfér. A kiborulást két gumi akadályozza meg. Összecsomagolva így néz ki:
A BFK a következő alkatrészekből áll:
1. Tatonka 4dl-es acélbögre
2. Kis darab alufólia
3. Edénytartó/lángterelő
4. Denaturált szeszes főző
5. Zárókupak
6. Lángszabályzó és oltókupak
7. Szélfogó
8. Tartalék üzemanyag
Ennek a konkrét főzőnek két érdekessége van, amivel gyakorlatilag kiküszöböli a régebbi fő kifogásaimat, és még a márkásabb gyári melegítőknél is ritkán látható.
Az egyik, hogy a zárókupakja (5.) tömített. Ezáltal önmagában is tartályként használható. Így aztán feltöltve tudom elpakolni, illetve a használat után megmaradt üzemanyag is benne maradhat. E nélkül a tüzelőt külön kell tárolni, és csak használat előtt lehet feltölteni. Ha pedig megmarad valamennyi, akkor azt vagy hagyni kell elégni, ami nagyon pazarló, vagy vissza kell bűvészkedni az eredeti tárolójába. Tölcsér nélkül ez szintén nem könnyű. Ennél a darabnál ezzel nem kell törődnöm.
A másik érdekesség a lángszabályzó/oltó kupak (6.). Ez alaphelyzetben illeszkedik az előző fedélre, így nem foglal plusz helyet. A teteje kölünálló lemezként egy szegecs mentén félrefordítható. Így használat közben a főzőre helyezve szabályozhatóvá válik a láng mennyisége. Részlegesen elzárva ?takarékon? üzemelve spórolhatunk az üzemanyaggal. Teljesen elzárva használat után gyorsan és könnyel elolthatjuk a főzőt. Az előző kupak ugyanis erre a gumitömítés miatt nem használható.
A fóliadarabban nincs semmi különleges, sima háztartási alufóliáról van szó. Mérete akkora, hogy a bögre fedeleként tudjam használni. Ezzel felgyorsítható vizünk felforralási ideje, megintcsak üzemanyagot spórolhatunk.
Az edénytartó/lángterelő egy morzsolt csemegekukorica konzervdobozból készült. Alul két sorban elhelyezett lyukakon szívja be a levegőt. Úgy lett elhelyezve, hogy a főző fúvókáival legyen egy magasságban. Felül kicsit nagyobb fúróval lett kifúrkálva, majd egy csípőfogóval átszakítottam a peremet, kialakítva ezzel a korona-szerű tartófelületet. Végül kicsit még be kellett hajtanom a füleket, hogy biztosabban álljon rajta a szinte azonos átmérőjű bögre.
Mivel az edénytartó minden oldalról ki van fúrkálva, szinte mindig szükségem volt valami szélfogóra a használatkor. Ha nem volt jó természetes fedezék, akkor eleinte hátizsákból, kövekből, fakéregből rögtönöztem a szélárnyékot. Egy idő után elkezdtem gondolkodni egy állandó tartozékként nálam levő széltörőn. Az ideális alapanyagra könnyen ráakadtam egy sörösdoboz formájában. Annyi dolgom volt csak, hogy az alját és a tetejét levágtam ott, ahol elkezd keskenyedni. A kapott ?csövet? aztán egyszerűen végigvágtam, megkapva a téglalap alakú, pillekönnyű lemezt. Ez a befogadására szánt bögrénél jóval magasabb, ezért kettőbe hajtva lehet csak elpakolni. Önmagában azonban nem használható, valami támasztékokat igényel, hogy feladatát el tudja látni. Erre kis facövekek tökéletesen megfelelnek, de használhatjuk például a sátorcövekeket is (ha éppen van nálunk), mint a képen is látható. Ha fagyos a föld, mint a fénykép készültekor, akkor a fémcövek megkönnyíti a helyzetünket.
A hajtogatástól a sörösdoboz egy idő után széttöredezik, majd cseréni kell. Ez azonban nem nagy gond. Hiszen az alapanyag rendesebb háztartásokban könnyen újratermelődik , végszükség esetén pedig, még túra közben is pótolható.
Utolsó alkatrészek a tartalék üzemanyagos dobozkák (8.). Ezek nem mások, mint régi fényképezőhöz való filmes dobozok. A kettő segítségével a főző szinte teljesen újratölthető, megduplázva ezzel a működési időtartamot.
Használat közben...
A cikkhez elvégzett teszt sokaknak talán azt sugallhatja majd, hogy ez nem túl jól működő főzőtípus. Azonban a próba körülményei alapján az itt álló adatok tekinthetők ?worst case?, vagyis legrosszab esetben tapasztalható paramétereknek.
A gyakorlati használat dokumentálása ugyanis egy zimankós januári reggelen történt, kb. mínusz 5 fokos hőmérsékleten, sokszor feltámadó erős szélben, és nagyon hideg vízzel.
A teszt előtt a felhasznált víz jó ideig kint volt a szabadban. Pontos hőfokot nem tudok, de már olyan hideg volt, hogy belekortyolva a fogaimban némi fájdalmat okozott. Feltöltöttem tehát a bögrémet, letakartam és begyújtottam a főzőt. Elhelyeztem az edényt a tűz fölött, majd vártam.
Nagyjából 3 percbe telt, hogy beinduljanak a fúvókák, vagyis elérte a maximális teljesítményt.
Itt el kell mondanom, hogy nemrégen egy másik túrán GP-vel szintén használtuk a főzőt. A körülmények nagyon hasonlóak voltak, de még hó is esett az előző napokban. Akkor simán a csupasz, fagyos földre raktam a melegítőt. Valószínűleg emiatt a vízforralás befejezéséig sem tudta elérni az üzemi hőfokát, nem indultak el a fúvókák, és csak a középső nagy nyílásban égett a láng.
A mostani tesztnél ezt kiküszöbölendő a túlélőkészletből előhalásztam egy biciklibelsőből vágott gumidarabot (eredetileg nedves körülmények közötti tűzgyújtásra szántam), amit a főző alá tettem hőszigetelésnek.
Be is vált a tervem, simán átváltott a normál működési módra. 8 percnél megjelentek a buborékok is a bögre alján, és szépen gőzölt. Ez már alkalmas lenne, hogy elkészítsek egy teát. De persze nem álltam le itt. Cél a víz felforralása. Ez végül 12 perccel a főzőre helyezés után következett be.
Tekintve, hogy csak egy bögre vízről van szó, ez önmagában nem tűnik túl jó eredménynek. Ha azonban figyelembe vesszük a külső körülményeket is, akkor már elfogadható. Főleg, ha az Esbithez hasonlítom, ami nyáron is rosszabb eredményt ért el.
Megint visszautalnék az előbb említett korábbi kirándulásra, ahol nem indultak el a fúvókák. Ott két személyre elvittem egy kis teafőzőt is, azt használtuk.
A visszafogott működés ellenére körülbelül ugyanennyi (ha nem rövidebb) idő alatt fel tudtunk forralni nagyjából hárombögrényi vizet. Nagyon sok függ tehát az edény formájától.
Mivel már jó ideje használom a BFK-t, összegyűlt némi tapasztalat vele kapcsolatban. Elmondhatom, hogy kedvezőbb időjárás esetén (tavasztól őszig) sokkal hatékonyabban dolgozik. Egy bögrényi víz felforralása általában 6-8 perc alatt megtörténik. Nyilván ebben az is közrejátszik, hogy nem 5 fokról, hanem mondjuk, 20-25 fokról kell felfűteni a folyadékot.
A gyakorlatban az is kiderült, hogy a feltöltött főző 30-40 perc működés után fogy ki. Ez teljes lángon értendő, a szabályozó fedél nélkül. A két filmes dobozból újratöltve még egyszer ennyivel meg lehet toldani. Az összesen minimum 60 perc égésidő szerintem bőven elég néhány tea, kávé, leves, vagy gyors rizs kényelmes elkészítésére.
Összefoglalásként a BFK-ról azt tudom elmondani, hogy a célomat elértem. Egyszerűen kezelhető, olcsó rendszert sikerült összeállítanom, amely az amúgy is nálam levő bögrében megbújva nem növeli a csomagméretet sem. Az edényben ráadásul összenyomódás ellen is védve van. A kis méret ellenére pedig, akár egész hétvégés kalandok alkalmával, önmagában is el tud látni a szükséges melegvízzel.
A másik dolog, ami jó érzéssel tölt el, hogy saját munkával is hozzájárulhattam a létrejöttéhez. Nincs annál jobb dolog, mint ha egy terv megvalósul a gyakorlatban is. Mindenkit csak buzdítani tudok, készítse el magának, amit csak lehet. Pénzt is megtakaríthatunk vele, és ugyanakkor remek szórakozás is.