Tűzgyújtó-tekercs, avagy „szegény ember Esbitje”...
(Fire Stick)
A tűzgyújtás a túlélés témakörének az egyik legfontosabb, de egyben néha a legnehezebb készsége is. Van úgy, hogy sokszor még a modern eszközökkel sem egyszerű fellobbantani a meleget adó lángokat. Ez természetesen olyankor történik, amikor a legnagyobb szükség volna rá.
Ebben a cikkben egy olyan kis eszköz bemutatása következik, ami nem tartalmaz űrtechnikát - sőt „Csináld-magad” szellemben otthon kell elkészíteni – mégis értékes darabja lehet egy vészhelyzeti csomagnak.
Én általában nem nagyon szeretem a kifejezett túlélőcsomagokat, amit a rendes felszerelés mellett cipel az ember „vész esetére”(kivéve elsősegélycsomag), mert pillanatok alatt megduplázható a hátizsák súlya ilyen módon. Ez a mütyűr azon kevesek között van, amit érdemes megfontolni, hogy pluszban bepakoljuk. Nekem már régóta tetszett, most nekifogtam, és megcsináltam.
Az interneten Fire Sticks néven találtam róla leírást, aminek a tükörfordítása nem tetszett, így általam a keresztségben a tűzgyújtó tekercs nevet kapta. Valójában ez nem más, mint egy gyertyaviasszal átitatott kis kartonpapír-tekercs.
Mik is azok az előnyös tulajdonságok, amik megérik a barkácsolást?
Még ha nincs is vészhelyzet, egy egész napos eső igencsak megnehezíti a sikeres tűzgyújtást a nap végén. A tűzgyújtó tekercs azoban elég hosszú ideig ég, hogy kiszárítsa, majd meggyújtsa a nedves élesztéket, vagy akár a vékonyabb ágacskákat is.
Ha pedig sietve kellene tüzet gyújtani, például egy hideg napon történő patakba esés esetén, ahol nincs idő megkeresni a megfelelő anyagokat, akkor különösen értékelni fogjuk a gyors siker után. Erre pedig még akkor is képes, ha előtte történetesen tényleg vízbe lett merítve.
Összefoglalva tehát: a tűzgyújtó tekercs kicsi, könnyű, egyszerű, vízálló, hosszú ideig ég, könnyen elkészíthető, és ráadásul olcsó is.
A címben szereplő „szegény ember Esbitje” pedig még egy felhasználási formát sugall: a melegítőtabletták feladatát is elláthatja önállóan, közvetlenül a bögrénket, konzervünket melegítve.
Természetesen így is szembesülni fogunk azokkal a hátrányokkal, amiket a fórumon már átbeszéltünk a viaszos főzőkkel kapcsolatban. Előnyére írható azonban, hogy nem szükséges hozzá egy jól záródó fémdoboz. Nekem legalábbis ez okozta anno a legnagyobb fejtörést.
Itt is és a viaszos főzőnél is az a véleményem, hogy azoknak jó alternatíva ez, akiknek nem hozzáférhetők a lakóhelye közelében a katonai- és túraboltok, illetve nem használja túl sűrűn.
Lássuk, hogyan készíthetünk magunknak tűzgyújtó tekercset:
Hozzávalók:
- egyszerű hullámkarton
- természetes anyagú, nem műanyagos madzag, zsinór
- háztartási gyertya
A leghosszabb időt a viasz felolvasztása vesz igénybe, ezért kezdjük ezzel a melót. Én azt a módszert szeretem, hogy forró vízbe merített edényben olvad a gyertya. Hogy ne kelljen összeveszni a családdal a visszal összebarmolt lábasok miatt, én készítettem alufóliából egy kis tálkát. Ebbe pakoltam az összedarabolt gyertyát.
Amikor a másik edényben felforrt a víz, a viaszos edénykét beletettem, majd amíg teljesen elolvadt a gyertya, bőven volt időm a tekercsek előkészítésére. (Ha már nekiáll az ember mindenképpen több darab készítésében érdemes gondolkodni.)
Először a kartont vágtam fel kétujjnyi széles csíkokra. Ezután a könnyebb feltekerhetőség miatt, valamint, hogy a viasz jobban átjárja, eltávolítottam a karton egyik oldalát.
Ezután feltekertem körülbelül ujjnyi vastagra(a maradékot levágtam), majd a madzaggal összekötöttem. A levágott darabot aztán tovább tekertem, amíg el nem fogy a csík. A zsinór egyik szárát egyelőre hosszabbra kell hagyni, mert annál fogva merítjük majd a viaszba.
Mártsuk viaszba a tekercseket egymás után, elég időt hagyva, hogy teljesen átitatódjon a papír.
Amikor kihűlt és megszilárdult mindegyik, ismételjük meg a procedúrát még legalább egyszer, további bevonatot adva a tekercseknek.
Ha befejeztük a mártogatást levághatjuk a kiálló zsinórokat, és gyakorlatilag készen vagyunk.
Végül egy kis gyakorlati próba...
Mivel még nem próbáltam ezelőtt, elsősorban csak magában meggyújtva arra voltam kiváncsi, hogy a máshol olvasott 8-9 perces égésidőre valóban képes-e egy kis tekercs karton?
Gyufával minden gond nélkül sikerült meggyújtani. 2 perc után így festett:
5 perc után...
9 percnél még mindig gond nélkül, teljes erővel égett. Aztán hirtelen csökkenni kezdett a láng, és mire bekapcsoltam a fényképezőt, és elhelyezkedtem a kattintáshoz, már el is aludt. A kép 10 percnél készült.
Némileg meglepett, hogy a tekercs végig egyben maradt. Megpiszkálva a maradékot azonban szinte atomjaira esett, és csak a papír égéstermékeként jól ismert pillekönnyű hamu maradt.
Összegzésképpen elmondhatom, hogy elégedett vagyok a teszttel. A tűzgyújtó szépen hozta az elvárt teljesítményt. Nálam biztosan be fog kerülni néhány darabja a tűzgyújtó felszereléseim közé.
|