Bujáki ?Lucázás? Nyomtatás
Cikkek - Túrák
Írta: Rtibi   

Bujáki ?Lucázás?- Élménybeszámoló 

Prológus helyett- Valamikor november elején, egy telefonbeszélgetés során javasolta BedeCo, hogy mi lenne, ha körbenéznék Buják környékén. Én rábólintottam, és hosszas tervezgetésbe kezdtem. Felmértem, hogy ki mikor érne rá, aztán hogy milyen útvonalon is haladjunk, hány nap legyen. Majd ahogyan telt múlt az idő, valahogy úgy látszott, hogy az egész hétvége kezd megdőlni. Be kell vallanom, féltem, hogy nem tudok eredményes programot összehozni. Az egészet még tetézte az is, hogy nem tudtam péntekre kijutni? Szerencsémre a sors rám mosolygott Acélfog és családja képében. Még egyszer köszönöm a ?Fog? családnak, hogy vendégeskedhettem náluk.

 

Tehát, péntek késő estére értem Budapestre, Acélfog már kint várt a vasútállomáson. Egy mosolygós, kedves családapa álcáját húzva magára, a megrögzött késgyűjtő és vadonjáró. Ezután hajnalig tartó hosszas beszélgetés kezdődött, a vadonjárásról, késekről, siklóernyőzésről, és még ki tudja miről.

 

Szombat hajnalban indultunk el a célterület felé, Acélfoggal és fiával, Tejfoggal. Közben a régi történeteket regéltük egymásnak, illetve próbáltam navigálni a térképen. Csak zárójelben jegyzeném meg, hogy milyen érdekes barátságok kötődnek itt a portálon, sokszor jobban tudjuk, ki mit hord magánál, mint azt, hogy mi is a polgári neve.

 

Táj a várból

Mek- Részlet a várból 

Kis kavarodás, és kérdezősködés után, viszonylag hamar elértük a parkolót, ahol már simán kiszúrtam BedeCo és Hajóvonta kocsiját. Tehát gépjármű marad a parkolóban és irány a vár, ahol a többiek már várnak. Meredek baktatóra fel, majd még meredekebb lépcsősor végén, a várfokán hirtelen ismerős alakot vélek felfedezni.. -Hajóvonta fogyasztotta épp a reggelijét, a már szebb napokat is megélt bástyán. Tüdőmből az utolsó néhány cm3 levegőt kipréselve egy hevenyészett ?jó?eggeltre? futotta. Hiába, mostanság eléggé elpuhultam. A lépcsők után, a várudvarban körbe pillantva ismerős arcok fogadtak: Hajóvonta, BedeCo, Hooch. Na jó, meg két, addig ismeretlen is, Filly és Mek képében. Gyors bemutatkozás után jöttek azok a bizonyos, már-már kötelező szertartásos témák. És már mindenki kezdte előhúzni a kését.

 

Éleink és vasaink

Mek- Éleink és vasaink.  

Legalább félórás mustra és fényképezés következett, melyet még olyan profán földhöz ragadt dolgok sem tudtak befolyásolni, mint ?merre is kellene tovább mennünk?.

 

Végül persze behatároltuk a térképen az útirányt, búcsút intettünk a szép kilátásnak és a várromnak. Majd meredek baktatón le és irány észak. Az útvonal folyamatosan egy műúton haladt. A terv az volt, hogy elmegyünk a Selyem-réten át a Sasbérc kilátóig, majd onnan tovább északra a Szedres-árkon át az Aratheus forrás és a Negrói vadászház romjaihoz, ahová az éjszakai táborhelyet terveztük. A menet lassan, de biztosan séta tempós beszélgetésbe torkollott, gyakran Hooch vicceivel színesítve. Így poroszkáltunk szépen előre.

  

Körülbelül egy órával később arra lettem figyelmes, hogy BedeCo kinézett egy óriási tölgyfát, és már veszi is le magáról a hátizsákot? Én a mezőny végén tartózkodtam, tehát eltartott egy darabig, hogy felfogjam, ebből famászás lesz. A művelet a következőképpen zajlott: Hooch lent a fatörzsnek támaszkodva bakot tart, míg mi felmászunk. Kezdte BedeCo, majd Hajóvonta és Tejfog. Én kétszer is próbálkoztam, de valahogy nekem nem nagyon akart összejönni. Így a bak szerepét én vettem át Hoochtól, aki szintén felmászott. Körülbelül úgy 2,5 méterrel lehettek felettünk, de valószínű, hogy a termikus gradiens miatt eléggé hideg lehetett odafenn, mert rögtön védőitalért kiáltottak. A lejutás hasonló menetrend szerint zajlott, én alul maradtam baknak, míg a többiek lábbal tiporva evickéltek le a fa tetejéről J - itt megjegyezném, valaki rajtam felejtette a cipője nyomát, állati jó tetoválás lehetne J .

 

A fán

Mek- a Fán.. 

Famászás után az útról letérve egy ?Forrás? nevű forrásnál tartottunk egy kis pihenőt, egy laza kis villás reggelivel egybekötve. A forrás sajnos nem üzemelt, tehát a vizéről sokat nem mondhatok.

 

Tízórai a forrásnál

Mek- tízórai a forrásnál.    

 Na, tehát adtunk a ?fitnesz? életmódnak egy kis szalonnával, disznósajttal, hagymával, az egészet leöblítve egy kis házi pálinkával.

 

Fitnesz étrend a rigóval

Mek- fitnesz étrend a rigóval.  

 Majd tovább kanyarogtunk a csipkebogyóval és kökénnyel kikövezett út kövén. Volt aki, még néha dalra is fakadt (egy nemzedék nőtt fel az ?indulj el egy úton? dallamára), míg én az érdeklődőknek -geográfushoz méltóan- próbáltam felvázolni a Mátra elénk terülő vonulatait, annak keletkezését és morfológiai sajátosságait. A következő megálló a Sasbérc kilátó és vadászkastély volt. Ez egy 1920-as években épült vadászház, jelenleg kilátóként üzemel. De sajnos csak turista idényben, tehát jelenleg zárva volt. Félórás napfürdő, mentális felfrissülés, ?tájbambulás?, és jelképes összeroskadás következett. Majd, mintha csak rendelve lett volna, a napsugarakat sötét felhők, és hideg szél váltotta fel.

 

Sasbérc

Mek- Sasbérc.

 

 Szedelőzködtünk és irány, de most már nem a műút kényelmes aszfaltjára, hanem be a fák közé egy meglehetősen széles ösvényre. Minél tovább haladtunk az úton, egyre jobban kezdett beigazolódni a sejtésem, ma már nem érünk oda a romokhoz. Lassan sötétedett is, illetve a felénk tornyosuló sötét felhők fenyegető jelenléte nyugtalanított. Közben persze ott volt a tény, hogy kevés vizünk van, ezért mindenképp meg kell találni az Aratheus forrást, csak onnan tudunk vízhez jutni. Miközben ezen járt az agyam, BedeCo jött mellém és az út menti bükkösre mutatva mondta ?Ez jó hely lesz estére?- neki jó orra van az ilyesmihez, de mégis megegyeztünk, hogy tovább megyünk még pár száz métert és ha onnan nem látjuk a bányatelepi bekötőutat akkor visszafordulunk. Hiába, kell a víz! Természetesen nem láttuk onnan sem a bekötőutat, mivel -utólag kiderült- egy völggyel arrébb mentünk, és mi már rég a Hideg-árok oldalán baktattunk. Egy gigantikus méretű kökényes mellett arra jutottunk, hogy a többiek visszasétálnak a bükköshöz, míg én és Hajóvonta megkeressük a forrást. Üres kulacsokat átvéve vágtunk neki a felderítőútnak, újra meredek baktatón le, ?szerinted merre menjünk?? és a ?forrásnak a völgyben kell lennie? mondatok ismételgetése után rátaláltunk egy sáros völgy alján egy patakmederre. Jött az isteni szikra, ha ezt valamelyik irányba követjük, akkor meglesz a forrás is. És ahogyan gondoltuk, a forrás megvolt, csak épp tele rothadó falevéllel és iszappal, mindegy szomjas ember előtt nincs akadály, ásóbottal és egy darabka hullámpalával sikerült megtisztítani a forrás száját. Így az alig csordogáló kis csőből sajátos módon ugyan, de sikerült feltölteni a kulacsainkat. Mielőtt elindultunk volna, gondolva az utánunk érkezőkre, gondosan lefedtük a forrást, hogy másnak már ne kelljen bajlódnia a takarításával. Itt két lehetőségünk lett volna: 1. most már tudjuk, hol vagyunk, és az úton tovább haladva majdcsak odaérünk a fenti ösvényre; 2. nem kísérletezünk, arra megyünk, ahonnan jöttünk- ezt választottuk. Tehát irány vissza a tábor, ahhoz képest, hogy felhős volt az ég egész jók voltak a látási viszonyok sötétedés után is. A lámpát már csak akkor kapcsoltam fel, amikor lövéseket hallottunk a távolból, hiába nem volna jó egy golyóval a lapockánkban hazatérni. Közben nagyon jót beszélgettünk, és már csak azt vettük észre, hogy valaki jön szembe lámpával. Tejfog volt az. Nagy dolog volt tőle, hogy elénk jött, nem azért, mert eltévedtünk volna nélküle, hanem inkább a baráti gesztus, ami akkor, állíthatom, mind a kettőnknek nagyon jól esett. Mire a táborba értünk, már javában lobogott a tűz, vacsoráztak a többiek, közben folyt a nagy beszélgetés. Nekiláttunk mi is a menedékünknek, Hajóvonta a függőágyát próbálta Mek segítségével összerakni. Én addig a jó öreg obis ponyvámmal kínlódtam össze magamnak egy szükségmenedéket, első ránézésre eléggé egy csöves tanya benyomását keltette, de gondoltam a célnak megfelel. A derékaljam alá még felhalmoztam néhány öl száraz levelet, hogy minél kényelmesebben feküdjek, majd jöttek a derékaljak (BW-s és önfelfújós), rá hálózsák és a bele a polártakaró.  Eme ceremónia közben, Acélfog, Tejfog és Hooch búcsúzkodni kezdtek, nekik sajnos haza kellett menniük. Természetesen a lelkükre lett kötve, hogyha eltévednek a sötétben, akkor mindenképp telefonáljanak, nehogy nagyobb baj legyen. Végül öten vágtunk neki az éjszakának, körbeültük a tüzet, és ki-ki melegítgette a maga levesét, teáját, vagy csigatésztás-virslis-hagymás ételét J. Miközben a tűzkörüli szociális élet átcsapott ki-ki  elszunyókálásába, lassan megérkezett az eső, ami engem azonnal bezavart a vackomba. Persze, mire odabent hernyókat megszégyenítő mozgással elhelyezkedtem, már el is állt a zápor. Még hallottam, hogy a többiek odaszólnak, hogy visszajöhetek, már elállt az eső, de valahogy már nem akarózott kievickélni a jó meleg zsákból. Még egy ideig az elnehezült szemhéjaim mögött hallottam némi hangfoszlányt, majd végül megadva magam az álommanók cselének elaludtam.

 

Vasárnap hajnalban többször felkeltem arra, hogy kopog az eső a ponyván, de szerencsére nem áztam be. Kicsit elgémberedett tagokkal feküdtem, kipihenve, teljes nyugalomban, hallgattam az esőt és a távoli zajokat. Végül a természet hívó szavának engedelmeskedve, kimásztam a hálózsákból. Tüzet akartam gyújtani, de túl vizes volt minden az ilyen tevékenységhez, inkább vártam, míg a többiek is lassan felkelnek. Hála Mek-nek a reggeli kávé mégsem maradt el, ő volt az egyetlen, aki hozott gázfőzőt. Tehát egy kávé, illetve tea mellett megszavaztuk, visszamegyünk a kocsikhoz, esőben nem az igazi. Közben még kipróbáltuk, hogy milyen a ponyváról gyűjtött esővíz, meglepő, hogy milyen rövid idő alatt viszonylag nagyobb mennyiségű víz nyerhető ezzel a módszerrel. Majd összecsomagoltunk és indulás vissza a kocsikhoz.

 

Úton

Mek- úton.

 

Délután, a menetet megkoronázva beültünk Palotáson egy étterembe, ahol kellemesen megebédeltünk, és még kellemesebbet beszélgettünk. Majd autóba szállva irány vissza Budapest. Kicsit kellemetlen volt visszatérni a zajos Keletibe, de hát ez a szükséges rossz. És még nem is sejtettem, hogy a kaland még csak akkor kezdődött?

   

Záró gondolatok- Végül nem lett olyan rossz, mint ahogyan az elején gondoltam, azt hittem, hogy a többiek neheztelni fognak rám, hogy nem értem oda pénteken. Maga a túra része, igaz nem volt hosszú, nem is volt nehéz. Viszont én úgy érzem meglehetősen tartalmas volt, igyekeztem úgy igazítani a dolgokat, hogy emlékezetes legyen. Végezetül köszönöm mindenkinek hogy eljött, türelmesek és megértőek voltatok, sokat jelentett! Külön köszönöm BedeCo-nak, hogy kiötlötte a helyszínt! Köszönöm Filly-nek, Mek-nek, Hajóvontának, Acélfognak a fényképeket!  Köszönöm Hooch-nak és Tejfognak, hogy eljöttek! Viszlát valamelyik legközelebbi összejövetelen!

 

Barátsággal: Rtibi

Hozzászólások
Keresés
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Jelentkezz be vagy regisztrálj!
Hooch |2008.12.27 13:57:32
Walker Filly |2008.12.27 12:18:20
Jó kis lazulás volt, jöhet még ilyen máskor is!
hajovonta |2008.12.27 11:48:05