avagy 

?Sok szép országban laktam én, avec que la marmotte??

Még a februári gömör-tornai túrán hozta fel Hiperion egy Zakopane-Bódvaszilas menet ötletét. Az idő telt, a terv kiforrott és a csapat összeállt. Bézból, Hiperion, Tapír, Kba és szerénységem alkottuk az ötös fogatot, amiből azonban a túrát megelőző napokban Bézból személyes okokból kiesett. Így július 7.én, hétfőn csak Tapírral és Kba-val találkoztunk a miskolci Tiszai-pu.on, hogy a MÁV csodálatos szervezettségével megküzdve egészen a ?távoli? Poprádig jussunk el, ahol a Főnök Úr csatlakozik a csapathoz. Ez némi szerencsének és világjáró tapasztalatainknak köszönhetően sikerült is. A poprádi állomáson aztán Hiperion botránkoztatott meg minket, amikor közölte, hogy 9 kg-os zsákkal jött (nekünk hármuknak egyaránt 15 kg-ban sikerült minimalizálni a hátravalót). Amint azt minden túrázó tudja a legnehezebb az erdőt megtalálni, hát ez most sem ment könnyen. Az információs pultnál közölték, hogy a Zakopanéba tartó buszjáratot már rég törölték, ezért alternatív útvonal után kellett néznünk. Bár később kiderült, hogy mégis mennek buszok Zakopanéba, mi inkább felugrottunk egy épp akkor induló Lysá Pol?ananak tartó karusára. Az egyórás zötykölődés vége felé kezdett el esni az eső és kisebb-nagyobb szünetekkel másnap reggelig abba se hagyta. Késő délután szálltunk le a lengyel határon. Megállapítottuk, hogy szép a lengyel oldal is. Igazán szép kirándulás volt? most már csak haza kéne menni. És nekivágtunk a 6 napos kalandnak?