Hússzárítás Nyomtatás
Írta: Curtis   

 

Hússzárítás

 

Engedve a rábeszélésnek itt a főoldalon is írok néhány sort erről az ősi tartósítási módról.

 

Nyári hosszabb kiránduláson, a nagy melegben szem előtt kell tartani, hogy a magunkkal vitt ételek egy része romlandó, és nehezen tárolható el. Ilyenkor gyakran már első nap arra kényszerülünk, hogy ezeket mielőbb elfogyasszuk. A hús tartósítására kipróbáltunk egy régi jól bevált indián módszert. Nekik nem volt hűtőjük, nem készítettek olyan finom füstölt kolbászt és szalonnát, mint ami a magyar hagyományokból ránk maradt, és a Glóbusz konzervet sem ismerték. Ezért az indiánok megszárították a húst. Ezzel az eljárással a nyers hús hónapokig eláll. Az indiánok lelkes rajongójaként most bemutatom Nektek ennek a tartósításnak a kicsit modernizált változatát. Ragaszkodva a hagyományokhoz, én is hamisítatlan amerikai bölényből készítem a szárított húst. 

Egy kis kitérőt kell tennem, a gondolatmenetben, hogy érdekességként a bölényekről is meséljek egy kicsit. Most nem kezdek bele, hogy milyen rokonságban áll az Európai bölénnyel, ami korábban (Mátyás király idejében) a történelmi Magyarországon is élt, és vadásztak is rá. Azt sem mesélem el, hogy milyen okok sodorták az amerikai bölényt a kihalás szélére, és hogyan sikerült mégis megmenekülnie, mert az nagyon messzire vezetne.  Nekünk most a húsa érdekes. Had mutassak egy magáért beszélő összehasonlító táblázatot.  Természetesen tudom, hogy többféle marha, disznó és hal létezik, de ez csak egy ilyen viszonyító táblázat, hogy valamennyire képben legyünk.

 

Táblázat

 

Egy nagy hátránya azért van ennek a húsnak, hogy nem egyszerű hozzájutni. A vadasparkokban és állatkertekben nem engednek vadászni, Amerika meg messze van. Viszont a somogyi dombok zöld füvű legelőin kis tavacskák partján legelésznek Gelencsér Laci bölényei. Nehéz lenne eldönteni, hogy íjkészítőként, vagy bölénytenyésztőként ismerik jobban az emberek, de aki az íjaira is kíváncsi, annak ajánlom az internetes oldalát: http://www.gl-bow.hu/?q=node/6

Hatalmas élmény ezeknek a nagytestű állatoknak a közelében tartózkodni. A bika elérheti a 9 mázsát is. Nem írom le azt, amit az interneten úgyis megtalálni, de ajánlok egy kis videót, ami két és fél éve készült. Csak hogy láthassátok milyen szép állatok.

http://kapos.hu/hirek/kis_szines/2011-07-06/ujabb_ot_bolenygyerek_szuletett_gelencser_laszlo_kaposmeroi_birtokan_.html

A genetikai szabályozás érdekében néha le kell vágnia egy-egy állatot. Régi ismerősként minket is vendégül látott, és így nyílt lehetőségem szárított bölényhúst készíteni. Akik nem ilyen szerencsés vadászok, mint én, és nem jutnak bölényhúshoz, természetesen megpróbálkozhatnak marha, szürke marha vagy borjúhús szárításával is. A lényeg, hogy olyan hús legyen, ami nyersen is fogyasztható. Ha szakácskönyvben szerepelne a recept, így kezdődhetne: Végy egy termetes bölényt! (Kaposmérői csordából)…

Hideg decemberi reggel volt. A képen jól látszik a bölények kifújt párája. Jó nap ez a vadászatra.

 

1

 

Az indiánok kedvenc csemegéje a bölény púpja. Egy tájékozatlan hentes talán azt mondaná rá, hogy hátszín. Ezt nagyon alaposan megtisztítom minden íntól, hártyától, és legfőképpen zsírtól. Ha nem így tennék, a rajta felejtett zsír megavasodhat, és ettől a hús élvezeti értéke elromlik. A szeletelési módszerről nem volt információm, így saját módszert dolgoztam ki. Mivel ezt szuper-vékonyra kell vágni, az a taktika nem járható, hogy rostra merőlegesen szeljem. Így a szelet nem marad egyben. Laci kipróbálta a rost irányában vágva, de így szárítva nagyon szívós és rághatatlan lett. Ezért a szálakra kissé ferdén szeletelem, és ez a módszer nekem már tavaly is bevált. Egyben marad, és könnyen roppanva törik. A rostok nem lesznek túl hosszúak, szárazon is könnyen rágható.

 

2

 

Ajánlották ismerősök, hogy fagyasszam le, és úgy könnyebb szeletelni. Tudtommal a fagyasztott és kiengedett dolgok, már nem annyira tartósak, és a sejtszerkezete is károsodik. Mivel az indiánok sem fagyasztgatják, ezt én sem alkalmazom. A szeletelés egyetlen titka, hogy a késnek elég élesnek kell lenni. Mióta Hegyes Sanyi megtanított kést élezni, ez sem állja útját a vékony szeleteknek. A bölényhús igazán lágy és teljesen szagtalan. Kíváncsiságból így nyersen is megkóstoltam. Finom volt.

 

3

 

A szeleteket a feleségem fűszerezi. Régen készítették ezt minden fűszer nélkül is, de ha hozzájutottak némi sóhoz, akkor az indiánok is használták. Nemrég lehetőségünk volt megkóstolni egy kanadai szárított bölényt, amit egy ismerősömnek küldtek csomagban. Egész jó volt, kicsit édeskés, kicsit sós, kicsit fűszeres. A feleségem lelkesen tanulmányozta a csomagoláson föltüntetett hozzávalókat. Ezt kicsit átvariálta a saját ízlése alapján, és így állította össze a maga ízeit. Ez a recept minden indián asszonynak a saját titka. Azért én tudom mit szórt rá, csak nehogy a fülébe jusson, hogy kipofáztam: só, bors, pirospaprika, chili, bazsalikom, szárított porított vöröshagyma és fokhagyma, pici cukor keveréke.

Az indiánok a hússzárítást a tűz mellett álló állványon végezték, így nem csak a nap és a szél szárította a húst, de kapott egy kicsit a tűz melegéből is. Nem füstölték. Az esetleg arra-arra kanyarodó füstnek csak annyi volt a szerepe, hogy a rovarokat távol tartsa.

 

4

 

Ezt láthatjátok Howard Terpning: Varjú tábor című képének részletén. (Nekem úgy tűnik nagyobbak a szeleteik, és talán vastagabbak is, de az ő késeik lehet, hogy nem voltak olyan élesek, és a hússzárító állványon elfértek a nagyobb szeletek is.) Ezt a munkafázist modernizáltuk egy kicsit. A fűszerezett szeleteket egy gyümölcsaszalóba tettük, és ennek segítségével szárítottuk.

 

5

 

Tűz mellett szárítva lehet, hogy még finomabb lehetne, de így is nagyon jól sikerült.

 

6

 

Fogyasztható csak egyszerűen elrágcsálva, de készíthetünk belőle összetettebb ételt is. Az indiánok egyik kedvenc szárított-húsos receptje a pemmican. Ehhez a szárított húst porrá kell morzsolni, pl. két kő között (vagy kávédarálóban), hozzáadni egy kis olvasztott bölényzsírt (szerintem a vaj sem rossz, bár nem autentikus), és pépesített vörösáfonyát, vagy vadcseresznyét, és ribizlit is lehet. (El tudok képzelni más, a hazai erdőkben található gyümölcsöt is. Szedret, vagy szamócát. Tuti nem rontaná el.)

Használható levesbe, vagy más főzést igénylő kajába is. Kiránduláson egy kis porlevesbe beletördelve, igazi húsleves lesz belőle.

 

7

 

Martin Grelle: Az utolsó pemmican című, múltat idéző festményén négy indián (szerintem szintén Varjak) látható, akik épp vadászatról vagy portyáról tartanak haza. Útjukon megpihennek, hogy a kis bőrzacskó mélyéről sebtében elrágcsálják a maradék magukkal hozott szárított húst.

Igazi túlélős eledel. Egyszer jól jöhet még nekünk is.

 

Curtis

 

Hozzászólások
Keresés
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Jelentkezz be vagy regisztrálj!
RiHike |2015.09.05 21:23:11
Kedves Curtis,
A hőfok és az idő érdekelne.Halat is szárítottatok már?
Ezer köszönet és hála, hogy kipofáztad az asszonyod titkát! Nagyon szuper cikk, köszi.
Üdv,
Ja és köszi a mielőbbi válaszodat!
szano |2014.11.01 21:03:12
Jo kis cikk. Csak azt nem ertem, hogy miert az indianokig kellett menni az ötletert, mikor mi magyarok is alkalmaztuk a husszaritast.;) Peldaul az Arpadi magyarjaink is mar ismertek a szaritott husport es a tejport is. Hogy a csatakban minnel gyorsabbak, es minnel hatekonyabbak legyenek, kulön "ellatoszazad" nelkul, ilyen husport vittek magukkal, amit forrovizbe rakva taplalo eledelul szolgalt. De, a kesöbbi törtenelmi idökben is ismert volt a szaritott hus fogalma. Bar a kalandregenyekböl vonzo lehet az indian kultura, de nekunk nem kellene olyan messzire mennunk, hogy egy-ket remek ötletet meritsunk, hisz a sajat kulturankban is böven talalhatunk maig alkalmazhato praktikakat. ;)
Moti |2014.07.21 13:50:46
Ettem már szárított bölényt,eszmélelenül ízlett.
Moti |2014.07.21 13:49:57
ez az ütő bot olyasmi volt akkoriban,mint ha most egy utcai harcban földre rúgná valaki az őt megtámadót ,előveszi a pisztolyt,felhúzza,a homlokához tartja,és....elemeli,elteszi és azt mondja:- Most pedig takarodj....csak az indiánoknál sokan látták az alázást,illetve azt,hogy kegyelmet adott.
Curtis |2014.02.06 23:50:05
A szárított hús tényleg finom, és ha kellő gonddal van elkészítve és jól van tárolva nagyon sokáig eláll. Egy esetről hallottam, mikor megmolyosodott, de az más élelmiszerrel is előfordulhat, ha a rovarok hozzáférnek. Az indiánokra visszatérve, az ifjúsági regényírók nem mindig voltak jól tájékozódva. Mégis mindig szívesen olvassuk ezeket a könyveket, mert jók, izgalmasak, és egy nemes és dicső értékrendet közvetítenek. A bátorság és az önzetlenség két nagyon dicső erény. Náluk is az volt. Feltételezem, nem mindenki merte bevállalni az ütőfát. Vakmerőség kell hozzá, és az is egy erény, ha nem öli meg az ellenségét, holott lehetősége lenne rá. Sok olyan dolog volt, amit a fehér ember nem érthetett meg.
Tuareg |2014.02.06 16:48:13
Erről az ütőbotról én sem hallottam. Tulajdon képpen mi lehetett a szerepe adott társadalmi berendezkedésben? Amúgy is kevés volt a férfi, pazarlás lett volna hülyeségek miatt kinyírni egymást? Vagy inkább törzsek közötti konfliktusban használták? A megszégyenítettek nem álltak bosszút?
Megkóstolnám azt a húst...jól néz ki.
Öregindián |2014.02.05 22:46:01
De a szerencsétlen indilányok rá is csesztek az ütőbotra. Előfordult, hogy amikor a megvetett fehéreket a megölés helyett csupán meg akarták szégyeníteni a veréssel, azok harsány röhögés közepette jól agyonlövöldözték őket.
kontrra |2014.02.05 22:23:34
Ez érdekes, olvastam talán az összes, ifjúkoromban könyvtárban fellelhető indiános könyvet, de ez az ütőbot emlékeim szerint egyikben sem szerepelt.
Azért különösen érdekes, mert az ember nem szívesen szerez magának halálos ellenséget, (különösen vad indiánt) ha nem feltétlenül szükséges.
Curtis |2014.02.05 21:48:40
Csak mint érdekesség találtam még egy jó képet a szóba hozott tettről.
http://www.jacksonholeartauction.com/uploaded/w...
Itt a földre került ellenségen számol ütést az ellenfele. Lehet hogy jó eséllyel végezhetne is vele, de inkább csak megpaskolja a botjával. "Látod mennyivel jobb vagyok nálad? Szégyenben maradtál! Elvertelek mint egy asszonyt." Ezt a tettet az ellenfelei is elismerik, még akkor is, ha a sértett személyében egy éltre ellenséget szerzett magának.
Curtis |2014.02.05 21:25:42
http://media-cache-ec0.pinimg.com/736x/e2/6e/f4...
Bizony Öregindián jól emlékszik azokra az időkre mikor még ifjú harcos volt.
Ütőbottal ütést számlálni egy ellenségen, vagy annak sátrán nagyobb dicsőség mint megölni őt.
Öregindián |2014.02.05 19:30:21
Én úgy saccolom, hogy az a bot a "Bátrak ütőbotja"-de Curtis majd megmondja a frankót.
kontrra |2014.02.05 18:04:02
Jó kis cikk lett, az a hús meg...
Egy kérdésem van, az utolsó képen lévő lovas kezében lévő tollas vessző az micsoda?
szilva |2014.02.05 14:03:52
Az olvasás és a fotók láttán összefutott a nyál a számban, ez a hús csodálatos! És valóban... A hússzárítás akár egy jó nyári bushcraftos program is lehet! Ezt az írást egy picit kicsinosítva és a reklámokat elhagyva szerintem mehetne a TM-be akár önálló cikként, akár összevonva valamelyik hozzáillő témakörrel. De maradva a lényegnél: nagyon érdekes ez a nálunk már elfeledett módszer, és jó ötlet volt a részedről, hogy a tökéletességre törekedve a történelmi hátteret is megismertetted. A M.Grelle festmény pedig csodálatos, sokáig nézegettem és közben a fantáziám is elkalandozott...
Öregindián |2014.02.05 12:57:50
Hú a betyárját! Régen olvastam ilyen jó cikket. Látszik, hogy örömmel írtad.
fisligery |2014.02.04 20:57:08
Köszönöm a cikket,nagyon jó!
Most jól meg is éheztem
Moris |2014.02.04 16:47:09
A cikk tetszik,a szárított bölényhús meg tényleg finom volt!