Sokoldalú útitárs: a túrabot Nyomtatás
Írta: Öregindián   

 

Sokoldalú útitárs: a túrabot

 

Fiatal koromban, amikor a Hév a Margit hídi végállomásról indult Szentendrére, vasárnap reggelenként a turisták hatalmas tömege várt a szerelvényekre. Nagyon sokan közel 2 méter hosszú túrabotot is vittek magukkal, és csak úgy mellékesen jegyzem meg: a legtöbb kiránduló oldalán ott fityegett a kés, amely abban az időben még nem számított KKVE-nek. Érdekes, hogy akkoriban soha, senki nem veszélyeztette a másikat, bármilyen hosszú vadász- vagy túrakést viselt… 

 

Mára teljesen eltűnt a kirándulók eszköztárából a túrabot. Ezt szívből sajnálom, mert magam is megtapasztaltam számtalanszor, hogy egy jó bot nagy segítség lehet számos feladat ellátásához, akár rövidebb túrán, vagy hosszabb táborozás alatt is. De lássuk, milyen egy „jó bot”, és mire használható?

Nekem a mogyorófa a kedvencem. Könnyű és erős, ezért elegendő 2-2.5 cm átmérőjűt választani. Ha tehetjük, még a nedvkeringés megindulása előtt, vagy annak befejezése után gyűjtsük be. Érdemes szétnézni erdőrendezések területén, jómagam remek botnak valókat vettem fel például a Hármas határ hegyen, ahol sok mogyoróbokrot dózeroltak a sárba. Ugyanitt válogattam a kőris, valamint a som hulladék között is. Ez utóbbi két fafajta ugyancsak megfelel a céljainknak, de súlyosabbak a mogyorónál.

Tökéletesen egyenes botot természetesen nem találunk. Viszont remek buschraft tevékenység a tábortűz lángja, vagy parazsa felett melegíteni, és térdünkön, illetve két erős favilla között kiegyengetni.  Amikor már használhatónak tartjuk, érdemes hegyet is faragni rá. Ügyeljünk, hogy ne nagyon vékonyítsuk el, mert úgy hamar kitörik. A képen a helyes hegyképzést mutatom be.

 

A jó hegyfaragás

 

Valójában célszerűbb a bot végét megvasalni, vagy rozsdamentes csavart belehajtani. Ugyanis ha jeges, vagy nagyon sáros/agyagos terepen közlekedünk, a fémvég jobban megkapaszkodik, mint a fa, s növeli a biztonságunkat.

 

Fém bothegyek

 

Botjaimat általában a markolatnál kifúrom, és a lyukba szíjat fűzök. A bőrhurok tágasságát úgy méretezem, hogy könnyedén bele lehessen nyúlni, ugyanakkor csuklóval is rátámaszkodhassak. Ezzel is növelem a járás-biztonságot, ugyanakkor a terhelés jelentős részét nem a markom, hanem a csukló-alkar viseli.

 

A csuklón a súly

 

Gyakran használom azt a botomat, amelynek végére hullajtott őzagancsból, valamint ugyancsak talált szarvasagancs egyik ágából készítettem speciális „fejet”.

 

A sokoldalú eszköz

 

A szarvas fejdísz-darabját nyolc milliméter átmérőjű csavarral rögzítettem az őzagancsba. Az így nyert kampó erős, és alkalmas arra, hogy meredek horhosban, bokrokba akasztva felhúzzam magamat, vagy leereszkedjem. De jó szolgálatot tesz akkor is, amikor csipkebokor vagy galagonya magasabban lévő ágait akarjuk lehúzni.

 

Csipkebogyógyűjtés

 

Dzsindzsáson áttörve a villával eltolhatjuk magunk elől a bozótot, vagy megemelhetjük az utunkba kerülő lombokat, így védjük a szemünket, s nem kell annyit hajlongani. Ezt a „szerkezetet” ugyancsak nyolcas csavarral tudom behajtani a bot végébe rögzített menetes hüvelybe.

A faanyagot tartósítani kell ahhoz, hogy sok évig szolgáljon bennünket. A mogyorón rajta hagyom a kérget, s lekenem lenolajjal. A somot, kőrist, lehántolom, feltüzesített vasdarabbal aprólékosan végig, és körbe égetem. Ezt a műveletet ugyancsak el lehet végezni tábortűznél is, persze ha viszünk magunkkal jókora szöget és fogót. Az alapos égetés szükségtelenné teszi az olajozást, de a teljes védelem érdekében le is kenhetjük.

Most nézzük, mekkora az ideális túrabot? A méret mindenkinek a magasságától függ. Akkor jó, ha kissé előre hajolva rá tudunk támaszkodni, ahogy azt a pásztoremberek tették.

 

Az egész törzs pihen

 

Pihenő, bottal

 

És máris a felhasználás lehetőségeinél tartunk.  A fenti módon, menet közben meg-megállva is pihenhetünk, anélkül, hogy letennénk a málhánkat. A gyaloglás során, enyhén rátámaszkodva kíméljük a derekunkat, gerincünket, s ha netán gödörbe lépünk, botba kapaszkodva elkerülhetjük a ficamot, rosszabb esetben a lábtörést.

Amennyiben kint alvást terveztünk, és társainkkal sötétben érkezünk a táborhelyre, két botot a földbe szúrva, a szíjhurkokkal összeerősítve azonnal kész egy A-alakú menedék bejárata. Erre támaszthatjuk és erősíthetjük a fő tartóoszlopot (lehullott, száraz, de erős ágból), majd ráfeszíthetjük az alkalmi borítást, ponyvát, poncsót stb.

 

Menedék készítés

 

A túrabottal pillanatok alatt összeállíthatunk főzésre alkalmas „ágasfát” is. A következő képen látható, hogy a talajba/hóba szúrva, valamiképpen megtámasztva, a szíjhurokba akasztott boton a tűz fölé engedhetjük a főzőedényünket. Teát, instant levest, percek alatt készíthetünk.

 

Hóolvasztás főzéshez

 

Az ágas rögzítése

 

Mindegyik botom hegyétől számított fél,- és egy méteren rovást tettem. Ezzel nem túl pontosan, de méréseket végezhetek, ha a helyzet úgy kívánja.

Amennyiben legalább egy társunk is botot használ, villámgyorsan szükség-hordágyat állíthatunk össze úgy, hogy például egy erős, összezipzárazott dzsekin kétoldalt, alulról, az ujjakon keresztül átdugjuk a botokat. Rövid alkalmatosságot nyerünk ilyen módon, amelyen inkább ülni, semmint feküdni lehet, de lábsérültön mindenképpen segíteni tudunk. A rosszabbik esetben, ha töréssel kell számolnunk, elég egyetlen botot is felcsúsztatni a kárvallott nadrágszárában, (persze kettő ideálisabb) s szíjjal, vagy bármiféle kötöző anyaggal a bothoz rögzíthetjük a végtagot.

Befejezésként csak annyit, hogy a jó túrabot egyben megbízható önvédelmi fegyver is lehet a kezünkben. És ma már ez sem mellékes, amikor sajnálatosan sok kóbor ebbel, valamint rossz szándékú emberrel akadhatunk össze a természetben.

Hozzászólások
Keresés
Csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá. Jelentkezz be vagy regisztrálj!
Törölt felhasználó |2016.02.11 12:25:39
Cikkedről jut eszembe. Telekszomszédom megkért hatalmasra nőtt mogyoró bokrainak ritkítására.
Természetesen örömmel vállaltam.
Lesz miből válogatnom, túrabotnak valót.
Öregindián |2014.07.22 13:16:22
Moti |2014.07.21 14:05:27
Nem szoktam használni túrabotot,csak régen,amikor sokat jártam úttalan utakon,bányák meddőin stb...szerintem készítek egyet.
vasbicikli |2014.05.29 09:28:13
Én is mogyoróbot párti vagyok.
Amikor a családdal a hegyekben nyaraltunk, szertartássá vált, hogy első nap mindenkinek begyűjtöttük a megfelelő botot, amik aztán a nyaralás végeztével rendszerint paradicsomkaróként folytatták itthon a karrierjüket
bedeco |2014.05.28 18:44:23
Köszönöm,
jó volt végigolvasni.
Én szinte minden túráról viszek haza botot.Egyszerűen nem tudom megállni,
pláne ha már kivágott,űtszélén heverő botokból válogathatk.
Aztán ugye mindkét végét megfaragjuk,
és már készen is van.
Természetesen nincs szívem otthagyni.
Tuareg |2014.05.25 17:16:11
A hétvégi túrán már a mogyoróvesszőket nézegettem. Ettől a cikktől tényleg kedvet kap az ember.
Kontrra nagyon jól megfogalmazta - majd ha nyugdíjas leszek feltétlenül beszerzek egyet.
Egyelőre a teleszkópos túrabot praktikusabb számomra. A másik gondom, hogy egy bottal olyan bice - bócának érzem magam, mintha sántikálnék. Úgy vettem észre, hogy csak akkor haladok jól ( és tényleg sokat segít), ha mindkét kezemben van bot.
Köszönöm a cikket. Tisztelettel, Tuareg
kontrra |2014.05.24 19:43:57
Bizony, nagyon hasznos jószág a túrabot, még ha fémből készült, összetolható is.
A fa kétségtelenül szebb, önvédelemre alkalmasabb, majd ha nyugdíjas leszek, valszeg azt fogok használni.
Engem már többször húzott ki a bajból, az Őrségben kénytelen voltam botot vágni a sok szabadon acsarkodó házőrző kutya ellen, a Retyezátban Steveke szuper botja segítségével tudtam járni, miután megrándult a térdem, legutóbb 3 hete volt rá nagy szükség Erdélyben, amikor már dög fáradtan toltam fel magam velük a Székelykőre.
Jó kis cikk, köszi!
szilva |2014.05.22 00:39:29
Immár sokadik alkalommal olvastam el az imént ezt az írást, és még mindig nagyon tetszik! Kellemes a hangulata... Kedvet kap tőle az ember, hogy a legközelebbi kirándulása alkalmával készítsen magának egy jó túrabotot, vagy legalábbis az alapanyagot beszerezze hozzá!
Öregindián |2014.05.21 08:14:52
Idehaza szinte kizárólag fémből készített nordic tracking (ha jól írom) botokat látni fent a hegyen. Ezek többnyire síbot méretű izék. Én a hosszabb,természetes botok híve vagyok, csináltam is már öt-hat db hadrafoghatót. Swblade, igazad van, lehet rá puskát támasztani. De mivel ez a cikk eredetileg a TM számára íródott, kihagytam ezt belőle, ismervén a turista-vadász örök ellentétét. A sokágú botomon pl. azért van fent a villában ejezsinór, mert arra szoktam támasztani a fegyvert, így stabil, de puha alátétről indul a lövés.
Switchblade |2014.05.20 23:25:17
A turabot bizony nagyon hasznos eszkoz tud lenni es igen sokoldalu. Pl. fenykepezogepet vagy vadaszfegyvert is meg lehet vele tamasztani. Azzal az allitasal, hogy teljesen kiment volna a divatbol nem ertek egyet. Eleg sok modernebb, fembol keszult, teleszkopos gyari turabottal talalkozom(tam) a turazok kezeiben. Neha a felesegem es jomagam is hasznalok ilyet vagy alkalmankent rogtonzott, faragott botot is. Koszonet az irasert es a hangulatos fotokert!
Curtis |2014.05.20 23:04:14
Jó ideje botpárti vagyok magam is. Nem csak a közlekedést segíti hegyről fel illetve le, segít megtartani az egyensúlyt, átkelni patakokon, és lápon, de ha szükséges önvédelemre is használható. Mint a cikkből is kiderül, univerzális eszköz. Nekem már korábban is szerencsém volt ehhez a képekkel gazdagon illusztrált cikkhez, de itt még jobban tetszik, mintha egyes részletet kinyomtatták volna. Itt a helye, had olvassa minden érdeklődő, úgy, ahogy megszületett. Köszönjük.
Törölt felhasználó |2014.05.20 21:16:24
Örülök néki, hogy itt olvashatom ingyen. és nem a fizetős Turista Magazinban. Öregindián bátyám jó kis cikket készítettél.