|
Csalánkötél készítés, fúróíjas tűzgyújtáshoz
Levél nélküli csalánszárak.
--------------------------------- -- ----------------- - ----------------------------------- - - - - -------------------------- ---------------------------------------- - --------------- ----------------- ------------------------------------------------------------------------ ----------------------- ------------------------ --------------------- --------------------- -------------------------- ----------------- ------------------ ------------------
Felhasítás.
Sípolásos héjlehúzás. (Erre több módszer is van)
Ha elakad a héj, körömmel segítünk.
Íme a leválasztott csalánhéj, a belső fás részt nem lehet kötélnek használni.
Teljes hosszában megsodorjuk a csalánhéjat.
1/3-ad résznél összetekerjük. Így a rövidebb szárrészt előbb kell toldani.
A toldások különböző helyeken lesznek. Min. 4cm-es átfedéseket használunk a toldásoknál.
Csavarás-fordítás-csavarás-fordítás... készül a kötél.
Csavarás-fordítás-csavarás-fordítás... készül a kötél.
Többszörösen toldott, kész csalánkötél. Kb. 90 cm hossz.
Itt hibásan helyeztem be a fúrószárat, fordítva kell (közben rájöttem).
Fúrószárat gyöngykavics csapágyazású tokmánnyal szorítom le a talphoz.
Kenőanyagnak diófa levelet használtam, így csökkentve a tokmány súrlódását.
Üzemben a fúróíj, diófalevélre hullik a parázs.
Ha a furat elég mély, lehet gyorsítani a fordulatot.
Erős füstképződéssel hullik a parázs a V kivágáson keresztül.
Mint látható, a diófalevelet fadarabbal támasztottam fel, kizárva a szél hűtő hatását.
Talp V kivágásában látszik az izzó parázs.
Kézzel legyezve élesztem a parazsat, kis vöröslő pont a talp V kivágásánál.
Használat után a csalánkötél kopott állapotban. Nem szakadt el, kitartott.
Tűzgyújtásra használt csalánkötél, középen jól látható a kopása.
|
